Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
4. füzet - Ambrózy Pál: A Felső-Rába vízgyűjtőjének éghajlati jellegzetességei
A Felső-Rába vízgyűjtőjének éghajlati jellegzetességei 499 I. táblázat A napfénytartam sokévi átlagértékei Az állomás Sokévi havi átlag Sokévi magas1 II III IV V VI VII VIII IX X XI XII átlag neve saga mA.f. óra Schöckl 1436 110 119 144 148 172 182 211 200 161 134 100 94 1775 Radegund 720 99 119 153 162 185 193 221 215 178 140 86 78 1829 Mönichkirchen 995 98 106 139 163 193 201 223 212 177 145 97 79 1833 Graz Univ. 366 74 107 151 177 211 231 257 239 188 136 70 60 1901 Bad Tatzmannsdorf 360 69 94 133 166 203 212 229 229 177 123 62 48 1745 Bad Gleichenberg 303 78 104 146 178 209 224 250 243 189 134 69 58 1882 Szombathely 224 64 82 133 178 225 230 245 237 177 140 69 50 1830 Szentgotthárd 221 62 80 131 172 219 224 246 232 172 132 67 50 1787 csony napmagasság esetén 1700 m magasságban (a vízgyűjtő legmagasabb pontján) 30%-kal nagyobb a sugárzás intenzitása, mint 200 m tengerszint feletti magasságban. Ennek az az oka, hogy az utóbbi esetben lényegesen nagyobb a napsugarak légkörben megtett útja, emellett az alsóbb légrétegek mindig több szennyező anyagot, vízpárát tartalmaznak. Nyáron a különbség 20% alá csökken. 2. Felhőzet és köd Az égbolt felhővel való borítottságában évi átlagban a Rába vízgyűjtőjén jóval kisebbek a földrajzi különbségek, mint amekkora a felhőzet évi menetében mutatkozik. A felhőzet mennyiségét vizuálisan becslik meg, így az adatok nem mentesek a szubjektív hibáktól. Néhány jellemző állomás átlagos évi felhőzetét a II. táblázatban mutatjuk be. Az adatsorban figyelemreméltó Schöckl— mint a legmagasabban fekvő állomás — januári és februári alacsony értéke. A legfelhösebb hónap mindenütt november vagy december, a legderültebb szeptember. Ködképződés szempontjából kitüntetett helyzetben vannak a magas hegyek (ezeket alulról felhőként regisztrálják), illetve a zárt medencék és folyóvölgyek. A lejtők mentén feláramló levegőben kicsapódó vízgőz hozza létre a lejtőködöket, míg a völgyekben és medencékben a leülepedő hideg levegő hőmérséklete harmatpont alá csökken és megkezdődik a völgyi köd kialakulása. Kevésbé ködveszélyesek a sikvidékek, az alacsony hegységek gerincei, csúcsai (III. táblázat).
