Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam 1997. évi 3. füzet A FOLYÓMEDER KOLMATÁLÓDÁSRA HAJLAMOS RÉSZEINEK LEHATÁROLÁSA A MEDERANYAG ELEMZÉSE ALAPJÁN DR. RÁKÓCZI LÁSZLÓ Általános tapasztalat, hogy a parti szűrésű kutak vizadóképessége jelentősen csökkenhet a kutak felé eső mederszakasz részleges, vagy teljes kolmatációja, eltömődése hatására. A mechanikai kolmatációt a folyó lebegtetett hordalékát alkotó finom ásványi szemcséknek a mederanyag hézagaiba való bejutása és felhalmozódása jelenti. A szintén jelentős, de gyakran figyelmen kívül hagyott biológiai kolmatáció a hézagokban felgyülemlő, korábban szintén lebegtetett szerves anyagokból, valamint a meder tartósan mozdulatlan (elsősorban a páncélozódott) részein megtelepült bentoszból, vízi állatok és növények különböző társulásából áll. A kolmatáció folyamata a meder felszínén, illetve a felszín alatti néhány centiméter vastag rétegben játszódik le, így közvetlen megfigyelése és zavartalan minták vételével történő vizsgálata nehézkes, sőt gyakran lehetetlen. Tartós kisvizek előfordulása idején a meder partközeli, magasabban fekvő részei ugyan átmenetileg szárazra kerülhetnek és közvetlenül feltárhatók, azonban ezek általában jóval, esetleg méterekkel a kutak szürözött szakaszai, illetve a vízszintes kút-csápok felett helyezkednek el, így kolmatációjuk gyengébb, vagy meg sem indult a meder mélyebb, állandóan víz alatt maradó részeihez képest. 1. A kolmatáció „in situ" vizsgálatának lehetőségei A főleg öntözöcsatornák és tározók medrén jelentkező felszíni kolmatáció, valamint a bentosz flóra és fauna jelenléte ma már nagy fényérzékenységű videokamera és több halogén fényforrás segítségével megfigyelhető, különösen, ha a víz lebegtetett hordaléktöménysége viszonylag kicsiny (100 g/m

3 alatti). A módszer sikeres hazai alkalmazására eddig a Dunán került sor, a görgetett hordalékfogó működésének helyszíni ellenőrzése céljából (Rákóczi—Szekeres 1993). A kolmatáció megfigyelése ezzel az eljárással tartós kisvizes időszakban kecsegtet sikerrel, amikor a folyók vize eléggé letisztul — feltéve, hogy a víz nem színeződött el valamilyen ipari szennyezőanyaggal. A mederfenék közvetlen vizsgálatára, és így zavartalan rétegminták vételére is alkalmas berendezés (1. ábra) az NSZK-ban a Rajnán működik (Tttizer et al. 1988). Az 1962-ben épült, 52 m hosszú, 12 m széles és 1,60 m merülésű „Carl Straat" hajóról egy lakószoba nagyságú (6x4 m alapterületű és 2,70 m belső magasságú) búvárharang (keszon) süllyeszthető le a folyó fenekére 10 m mélységig. A levegő-túlnyomásos harangA kézirat érkezett: 1997. V. 20. Dr. Rákóczi László oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI, Budapest) ny. tanácsadója.