Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam 1997. évf. 3. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK AZ ÉLŐVÍZ-CSATORNA TÁPZSILIP REKONSTRUKCIÓJA GALBÁTS ZOLTÁN A múlt században végrehajtott vízrendezési munkálatok előtt a Fehér-Körös Gyula és Békés városokon folyt keresztül. A csabaiak, annak érdekében, hogy városukban is legyen vízfolyás, megépítették a Vesze, Csaba, Sikony közti malomcsatornát. Az első szabályozási tervek szerint a Fehér- és a Fekete-Körös Gyulán egyesült volna és így itt lett volna a hajózható Kettős-Körös felső vége. 1855-ben azonban olyan hatalmas árhullám vonult le a Körösökön, hogy az Gyula városát teljesen elpusztította. A Nagyváradi Helytartótanács felülvizsgálta a már korábban elfogadott terveket és elrendelte, hogy a folyóknak a városokon kívül kell medret ásni. így az 1856-58. években Gyula, Csaba, Bodok, Békés és Gyulavári lakosainak közmunkájával megépítették a Gyula-Békési-nagycsatornát. Ezzel Gyula, Csaba és Békés városokból kizárták az élővizet. Először a Csohos-Gyula között 1860-ban megépített Péli Elővíz-csatornán keresztül biztosították a frissvíz ellátást. Ez a csatorna tulajdonképpen a Beszédesféle József-nádor-malomcsatorna folytatása volt. Ez a csatorna sem a frissvíz ellátási igényeket, sem az árvízvédelmi szempontokat nem elégítette ki teljes mértékben, ezért 1896-ban megépítették a gyulai duzzasztómüvet, amely lehetővé tette, hogy az Élő víz-csatorna rendszer frissvíz igényét—a fővédvonalba épített tápzsilipen keresztül-közvetlenül a Fehér-Körösből elégítsék ki. A duzzasztómű helyének a Gyula-Békési-nagycsatorna felső végét választották. Az árvízvédelmi töltésbe 2 db 1,5 m átmérőjű beton tápzsilipet építettek és kiásták az Élővíz-csatornába vezető tápcsatornát (KÖVÍZIG 1990). A tápzsilip építésének befejező munkálatairól Pósa Károly királyi mérnök „A FehérKörösben Gyula mellett létesítendő Poirée rendszerű duzzasztó mű építési leírásában-, Gyulai m. kir. folyammérnöki hivatal, 1.896.) így ír: „Az 1895. évben létesített tápláló zsilip viznyomási próbájának megejthetése czéljából... a víz a régi töltés és a zsilip bekapcsoló töltése közzé eső medenczébe szivattyúztatott. A régi töltés alatt levő homokos altalaj azonban a beszivattyúzott vizet átbocsátván a víznyomási próba megtarthatását több ízben meghiúsította; már pedig a régi töltés mindazideig míg a víznyomási próba megtartható nem volt, el nem volt távolítható, s a tápzsiliphez vezető csatorna nem volt kiásható. " A tápzsiliphez vezető csatorna végül 1896. augusztus hó 7-én délután teljesen elkészült, így másnap megkezdődhetett a gyulai duzzasztómű épitése (/. ábra). Az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítö, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat 1943-ban, a hullámtérre, az 1896-ban átvágott töltésszakaszokhoz csatlakozóan — az Élővíz-csatorna belvizeinek a Fehér-Körösbe történő bevezetésére — megépítette a Gyula I. szivattyútelepet (TARSULAT 1942). Ezt követően a fővédvonal szerepét újra A kézirat érkezett: 1997. Ш. 17. Galbáts Zoltán oki. mérnök a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖVÍZIG, Gyula) osztályvezető-helyettese.