Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban
338 Dombay G. zió jelentőségét az adja, hogy csekély anyagveszteség mellett is — koncentrált volta miatt — súlyos károkat okoz. A csöfelület mentén az oldott oxigén (esetenként a hidrogénion) töménységének változása elektródpontenciál-különbséget okoz. A töménységkülönbség megszüntetésére korróziós folyamat kezdődik. A korrózió olyan irányban indul meg, hogy a nagy oxigéntöménység redukálódjon, vagyis a katód a nagyobb, az anód a kisebb oxigéntöménységü helyeken alakul ki. A hálózatban oldottoxigén-hiányos holtterekben (pl. a csőfal repedéseiben, a víztérbe benyúló csökötések, csavarok, csapok közelében) és adhéziós rétegek (reveréteg, biofilm) alatt találhatók. Oxigénhiány a kétvegyértékü vasvegyületek oxidációja, illetve bakteriális tevékenység miatt állhat be. A korrózió kémiai, elektrokémiai, vagy mikrobiológiai folyamatok következménye. Ha a korróziós közeg és a korrodáló anyag között közvetlen kémiai kölcsönhatás van (az elektronok elmozdulása nem nagyobb 4 A-nél), kémiai korrózióról beszélünk. Elektrokémiai korrózió az esetek többségében elektrolitoldatban játszódik le, az elektronok elmozdulása 4 A-nél nagyobb. Mikrobiológiai korrózió esetében baktériumok okozzák a csőanyag degradációját. 1.1. Az elektrokémiai korrózió A víz oldott sótartalma miatt elektrolit, tehát fém anyagú csőhálózat esetén, a hálózatban elektrokémiai korrózió megy végbe. Ha az ivóvíz és a csőanyag között nincs termodinamikai egyensúly, az előbb-utóbb korróziós termékek keletkezéséhez vezet. A reakció hajtóereje a fém és a korróziós termékek közti potenciálkülönbség. Ez a fémion-fém fázishatáron kialakuló potenciálkülönbség az elektródpotenciál (E). Tetszőleges fémre (Me) felírható: Me <=> Me z ++ z e" (1) Az anódos részfolyamat esetében oxidáció, a katódos részfolyamat esetében redukció megy végbe. Az elektródpotenciál nagysága meghatározó a korróziósebességet illetően. Az egyensúlyi elektródpotenciál a Afer/wí-egyenlet segítségével számítható. Ha az elektródpotenciál az egyensúlyi értéknél nagyobb, a fém korrodál. Vízhálózatok esetében az (l)-hez az alábbi elektrokémiai folyamatok társulnak: 2H + + 2e- <=> H 2 és/vagy (2) O 2 + 2H 20 <=> 40H- (3) A hálózatbeli korrózió fö reakciómechanizmusait az 1. ábrán tüntettük fel. A korróziós potenciál (E cor r) az anódos és katódos reakciók egyensúlyi elektródpotenciáljai között van. A fém oxidációja során szabaddá váló elektronokat a katódon hidrogénionok és oxigénmolekulák veszik fel. Amennyiben az ivóvíz tartalmaz maradék klórt, az szintén elektronakceptorként viselkedik, így korrozív tulajdonságú lehet. A (2) és (3) alapján a Nernst-egyenleX alkalmazásával meghatározható a víz sta-
