Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

304 Szlávik L.—Búzás Zs.—Illés L.—Tarnóy A. 4. A többoldalú vízgazdálkodási együttműködés fejlesztésének keretei a Tisza-völgyben 4.1. Az együttműködés indítékai és érdektényezői A nemzetközi vízügyi együttműködés szükségességének és lehetőségeinek elemzése módszertani szempontból döntés előkészítési feladat, amelyet három szakaszra célszerű bontani (Szesztay 1982a, 1982b, 1982c, 1983): - az együttműködés indítékainak feltárása és elemzése, - az indítékok kielégítésére szóba jöhetőnek ítélt különféle megoldási alternatívák felvázolása, - az együttműködés érdekviszonyainak és az ezekből következő értékelési, valamint megvalósítási feltételeknek a vizsgálata. A nemzetközi vízügyi együttműködésben valamely adott együttműködési változatra vonatkozóan minden érintett fél előtt három döntési lehetőség nyílik: - A kapcsolatot jelentő folyamat vagy esemény szabályozatlanul hagyása illetve tűrése. - A felmerült indítékok kielégítése belső megoldással. - Az együttműködést kívánó megoldás elfogadása. Nemzetközi vízügyi együttműködés — kötelező érvényű nemzetközi szabályozás hiányában - természetesen csak akkor valósulhat meg, ha az együttműködést kívánó megoldást valamennyi érdekelt fél a saját döntési feltételei szerint elönyösebbnek találja a saját eszközeivel megvalósítható belső megoldási alternatíváknál, vagy a felmerült indíték következményeinek elfogadásánál. A leggyakoribb vízügyi együttműködési érdekhelyzetek — egyrészről, az érintett országoknak a külső hatásokat továbbító vízhálózati és vízmozgási rendszeren belül elfoglalt helyzetéből, másrészt, a felmerült vízhasználati tevékenység sajátosságaiból kiindulva - négy csoportba sorolhatók: „Közjó " típusú adottságok és érdekhelyzetek alakulnak ki, ha — a készlethez, ill. az ahhoz kapcsolódó szolgáltatáshoz minden ország egyenlő eséllyel jut hozzá; — egyik érintett fél sem zárhatja ki a másikat a készlet ill. a szolgáltatás igénybevételéből; — a készlet, ill. szolgáltatás igénybevétele valamely ország által a többiek számára nem csökkenti azok értékét, ill. hasznosíthatóságát. Ilyen „közjó" típusú pl. a légkör készleteinek használata, a mélytengeri hajózás, ill. a folyami és tavi hajózás, amíg annak intenzitása jóval kisebb a vízi út természetes teljesítőképességénél. Véges készlet közös használata típusú adottságok alakulnak ki, ha az érdekhelyzetek első és második feltétele teljesül, de a harmadik nem (vagyis a készlet, illetve a szolgáltatás igénybevétele csökkenti azok értékét, ill. hasznosíthatóságát a többi ország számára). Az országhatárt alkotó vízfolyásokhoz kapcsolódó vízkivételek, vízbevezetések és más vízhasználatok az ilyen adottságok közötti készlethasználat jellegzetes példái. Közös elönyú fejlesztés típusú adottságok akkor alakulnak ki, ha valamely közös vállalkozásban megvalósított vízrendszer-szabályozás vagy létesítmény valamennyi érintett