Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
302 Szlávik L.—. Búzás Zs— Illés L.—Tarnóy A. Az ÁMCS keretében folytatott együttműködésnek az áttekintését és értékelését azért tartjuk fontosnak, mert csaknem húsz éven keresztül keretet adott a Tiszavölgyi többoldalú vízgazdálkodási együttműködésnek, és bizonyos hiányosságok, nehézségek ellenére voltak kedvező tapasztalatai és ma is értékelhető és értékelendő eredményei. Az ÁMCS keretében kilenc témában indult meg az együttműködés, amelyek közül a legjelentősebbek voltak: Tisza-völgyi vízgazdálkodási tájékoztató. Az országok 1972-ben elkészítették a saját területükre eső vízgyűjtő-rész vízgazdálkodásáról szóló tájékoztatót, amely ismertette az 1970. évi helyzetet és előrejelzést adott az 1975, 1981, és 1990. évi fejlesztési célkitűzésekről. Tisza-völgyi Komplex Vízgazdálkodási Keretterv. Az 1977-ben elfogadott keretterv jelentősége nemcsak abban volt, hogy egységes adatgyűjteményként összegezte a vízgyűjtő vízgazdálkodásának természeti és gazdasági adatait, hanem abban is, hogy benne elvként elfogadásra került, hogy egy vízgyűjtő vízgazdálkodási problémáit optimálisan a teljes területre kiteijedő, átfogó tervezéssel lehet megoldani. A hidrometeorológiai észlelő és előrejelző hálózat fejlesztése. A hidrometeorológiai együttműködést az öt ország szakértői összesített beszámolóval zárták le, mely ajánlásokat tartalmazott. A kidolgozott anyag tájékoztat az országok hidrometeorológiai észlelőés előrejelző hálózata akkori helyzetéről és a folyamatban lévő fejlesztésekről. A pozitív tapasztalatokból kiindulva Magyarország 1983-ban javaslatot tett a hidrometeorológiai együttműködés felújítására. Ennek eredményeképpen 1987-ben szakértői ülésre került sor, melyen megvitatták a Tisza-vízgyüjtö hidrometeorológiai hálózata fejlesztésével és az új technikák alkalmazásával kapcsolatos teendőket. Vízminőségi együttműködés. Az ÁMCS-n belül szakértői munkacsoportok foglalkoztak a részfeladatok végrehajtásával. így például a többoldalú vízminőség védelmi program keretében kimunkálásra került a Tisza és mellékfolyói szennyezés elleni védelmére irányuló egyezmény, melyet 1986-ban Szegeden írtak alá. Az egyezmény részletesen foglalkozott a Tisza és mellékfolyói határszelvényeire vonatkozó vízminőségi megfigyelések, értékelések kérdésével, ugyanakkor jelentőségéhez képest kevésbé kimunkált lett a rendkívüli szennyezésekkel foglalkozó rész. Az egyezményt ugyan mindegyik fél ratifikálta, de a szövetségi államok felbomlásával kialakult helyzet a dokumentumot hatályon kívül helyezte. Ennek ellenére a Magyar Közlöny 1991. évi 3. számában az egyezmény magyar részről kihirdetésre került. A KGST utolsó két évében megkezdődött egy elég biztató program egy átfogó vízgazdálkodási stratégia és ennek megfelelő irányítási rendszer kimunkálására. Ennek tervező csoportja, ha lassan is, de eljutott azon gondolatokig, amelyek a későbbiekben, az 1994-ben aláírt Szófiai Konvenció ban (VI. táblázat) és az 1994 decemberében elfogadott Duna-vízgyűjtő Stratégiai Akciótervében fogalmazódtak meg. Összefoglalóan megállapítható, hogy a tiszai együttműködés ma is értékelhető, tanulságokkal járó eredményeké hozott. Többszörösen bebizonyosodott, hogy csak tényleges kölcsönös érdek, ennek felismerése és gyakorlati lépésekkel is erősített megoldásai vezethetnek egy kölcsönösségen alapuló együttműködéshez. Az elkészített tanulmányok és az adatcserék jelentős értékű információkhoz juttatták a feleket. Az országok eltérő együttműködési készsége nehezítette ugyan a határidők betartását, de
