Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
300 Szlávik L—Búzás Zs-Illés L.—Tarnóy A. a Tisza-völgyi vízügyi együttműködés egyedüli müködö színterét ezek a határvízi kapcsolatok, egyezmények jelentik ( VIZDOK 1980a, 1980b, 1980c, 1982a, 1982b, 1982c, Szeifert 1983, MHT 1989, Szlávik 1992). A Tisza-völgyi határvízi egyezményekkel (V táblázat ) kapcsolatban megállapítható, hogy: — a Tisza-völgyi négy határvízi relációban 1950-94 között összesen 10 határvízi egyezmény született. A legtöbb — négy — egyezmény román viszonylatban készült; — a legújabb a magyar—ukrán egyezmény, melyet 1993-ban kötöttek meg. Ennek szakmai tartalma a volt magyar-szovjet egyezményhez képest alig változott meg. Sajátossága ennek az egyezménynek egyrészt az is, hogy hatálya 1997-ben megszűnik és nem hosszabbítható meg, másrészt a záró rendelkezései rögzítik azt a fontos tényt, hogy az új egyezmény kidolgozásakor a felek a Helsinki Konvenció ajánlásaiból indulnak majd ki; — magyar—román és magyar—ukrán viszonylatban folynak az új egyezmény megkötését célzó tárgyalások; — az ismert politikai helyzet miatt sajátos módon folyik az együttműködés Jugoszláviával (a területi szervek hallgatólagosan az 1955. évi egyezményt alkalmazzák), de 1996 őszén itt is megindultak az új egyezmény előkészítését célzó tárgyalások; — minden határvízi egyezményhez tartoznak együttműködési szabályzatok (megállapodások, együttműködési rendek), melyek az egyezmények tételeinek végrehajtási módját szabályozzák; — a 7í.sza-völgyi határvízi egyezmények szakmai tartalma nagy hasonlóságot mutat. Mindegyik egyezmény foglalkozik az árvíz- és belvízvédelem, az adat- és információcsere, a vízminőség-védelem kérdéseivel. Nem azonos módon foglalkoznak viszont az egyezmények vízkészlet-megosztás kérdéseivel, illetve két egyezmény egyáltalán nem tesz említést róla; — a területi hatály tekintetében a vízgyűjtő-elv korlátozott módon — csak az adat- és információcsere tekintetében — érvényesül. Összefoglalva megállapítható, hogy jogos az az álláspont, miszerint a kétoldalú határvízi egyezmények megújítandók, szakmai tartalmuk különösen a felszíni és felszin alatti vízkészlet-gazdálkodás, a vízgyüjtőfejlesztés összehangolt fejlesztése, valamint a vízminőség-védelem tekintetében továbbfejlesztendő. 3.2. Tisza-völgyi kormányközi többoldalú együttműködések A Tisza-völgyi ötoldalú vízgazdálkodási együttműködés az eredetileg két- és háromoldalú kezdeményezésből kiszélesedve, többéves előzmények után, 1970-ben került a KGST komplex program vízügyi fejezetébe (VI. táblázat). Célja a Tisza-völgy vízgazdálkodási problémáinak a vízgyűjtő területén lévő országok által történő összehangolt, közös egyeztetéseken alapuló feltárása és megoldása volt. Az együttműködés 1970-től magas szintű KGST határozat alapján kezdődött, amely kimondta, hogy Állandó Szakértői Munkacsoportot (ÁMCS) kell létrehozni az érdekelt KGST tagországok és Jugoszlávia által. Az ÁMCS 1971-ben kezdte meg a munkáját (Dégen 1974).
