Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 295 2.2.2. Felszín alatti vizekkel való gazdálkodás A Tisza-völgyben az ivóvíz-ellátási célú és egyéb ivóvíz-minőségű víztermelések több mint 90%-a felszín alatti vízből származik. Ezért fontos ismerni a felszín alatti vízkészleteket, az utánpótlódás mechanizmusát, irányait és mennyiségét. Magyarország és ezen belül az Alföld kedvező hidrogeológiai adottságokkal rendelkezik, ennek ellenére a különböző víztermelések hatására, az 1980-as években olyan jelenségek mutatkoztak, amelyek szerint megkezdődött a kitermelhető felszín alatti vizek mennyiségének csökkenése, minőségének romlása. Ha ez a tendencia folytatódik, 15—20 éven belül szűkében lehetünk az ivóvízellátást biztosító rétegvíznek. A rétegvizek csökkenését jelzi, hogy: — az Alföldön a mélységi ivóvízadó összletben 5—10 m-es nyomáscsökkenés alakult ki (helyenként ez az érték eléri a 30—50 m-t); — a porózus alföldi termálvíztárolókban az elmúlt 20 évben a nyomáscsökkenés átlagosan 26 m, 10-60 m-es szélső értékekkel; — a Duna-Tisza közi hátságon kritikus vízgazdálkodási helyzet alakult ki, az egész vízadó összletben — a talajvízre is kiterjedően — észlelhető nagymértékű vízszintcsökkenés miatt; A mennyiségi problémák mellett minőségi romlás is jelentkezett. A nyitottabb rctegösszletű utánpótlási területeken, a felszíni eredetű szennyeződésből származó vízminőségromlás 50-100 m mélységig is megfigyelhető, elsősorban a nitrát vonatkozásában. Az Alföldön a felszín alatti vizek egységes hidraulikai rendszert alkotnak és ez a rendszer esetenként jelentős mértékben túlnyúlik az országhatárokon (4. ábra). Az országhatárokkal osztott felszín alatti vízbázisok vízkészlet-gazdálkodása és a vízkészletek hasznosíthatóságának biztonsága szempontjából alapvető jelentősége van a nemzetközi együttműködésnek, mely elsősorban a közös hidrogeológiai kutatásokban, a felszín alatti vízkészlet-gazdálkodással és vízkivételek hasznosíthatóságával összefüggő adat- és információcserében, összehangolt vízvédelmi tevékenységben nyilvánulhat meg. Ahhoz, hogy az Alföld egészének és egyes térségeinek vízföldtani értékelését el lehessen végezni, elengedhetetlenül szükségesek a peremterületi adatok és információk. 2.3. A vízi és a vízparti környezetvédelem föbb problémái A Tisza és mellékfolyói hazai vízminőségi állapotának fő jellegzetessége és egyben problémája, hogy döntően a mellékfolyók határszelvényein keresztül beérkező víz minősége szabja meg a Tisza-völgy vízminőségi állapotát. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az országhatárhoz érő mellékfolyók esése lecsökken, a magyarországi szakaszokon rendkívül kis vízsebesség alakul ki és ez a nyári időszakban bekövetkező eutrofizációból fakadó további — másodlagos, nem szennyeződés eredetű — vízminőség romlást eredményez. A szervesanyag-szennyezettség terhelésnek (X>bt> régebben KOI4) csak 10%-a származik hazai szennyviz-kibocsátásokból, a többi külföldi eredetű. A Tisza vízrendszere a vízhozam arányokat