Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

290 Szlávik L.—Búzás Zs.—Illés L.—Tarnóy A. rint a Tisza-völgyben 1,33 milliárd m

3 kapacitású hegyvidéki tározó és 0,9 milliárd m

3 térfogatú síkvidéki tározó volt; napjainkban a hegyvidéki tározó kapacitás eléri a 2 milliárd m

3-t, a síkvidéki viszont lényegesen nem nőtt. A XX. század második felében a Tisza-völgy országaiban a vízügy az egyéb gazdasági ágakhoz hasonlóan központosított, tervutasítások alapján dolgozó ágazat volt, a víznek mint természeti kincsnek állami tulajdonformája mellett. A rendszerváltás után a tulajdonviszonyok és a hatáskörök jelentősen megváltoztak (és változnak ma is) mind a vízügy, mind a vele kapcsolatban álló ágazatok területén. A központi hatalom gyengülése, a helyi (egyéni) érdekek megerősödése miatt a vizek védelmével kapcsolatos felelőtlen magatartás veszélye jelentősen megnőtt. 2. A Tisza-völgyi vízgazdálkodás főbb hazai problémái

3 A Tisza-völgyi vízgazdálkodás fejlődésére nagymértékben kihatott az a tény, hogy 1920-tól kezdődően az addig egységes vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció megvalósítása megakadt, mivel a Tisza vízgyűjtője országhatárokkal szabdalt területté változott. Ez jelentős mértékben akadályozza az egységes szemléletű, összehangolt nagytérségi fejlesztést. A Tisza-völgyi magyar vízgazdálkodás jelenlegi problémái ezzel a körülménnyel jelentős mértékben összefüggnek. A Tisza vízgyűjtő területének és vízkészletének a keletkezés helye szerinti megosztása (Orlóci 199Í, VITUKI1991) az /. táblázatban található. 2.1. A vízkár-elhárítás főbb problémái A Tisza-völgy árvízvédelmi helyzetének egyik fő sajátossága, hogy míg a FelsőTiszán és a főbb mellékfolyókon (Szamos, Körösök, Sajó, Hernád) az árhullámok rendkívül hevesek, és néhány nap alatt vonulnak le, a Tisza középső és alsó szakaszára a hosszú ideig tartó magas vízállások a jellemzőek. Az elmúlt másfél évszázad igen jelentős árvízvédelmi fejlesztéseinek ellenére, a Tisza-völgy árvízvédelmi rendszereinek kiépítettsége elmarad a kívánatostól. A meglévő árvízvédelmi töltések hosszának 48%-a, 1417 km hosszúságban nincs megfelelően kiépítve. Tovább rontja a helyzetet, hogy a folyamatosan csökkenő költségvetési ráfordítások miatt a védmüvek állapota rohamosan romlik. A hosszan tartó csapadékhiányos, aszályos időjárás következtében az utóbbi években a töltéseken hosszanti és keresztirányú repedések keletkeztek, melyek növelik a gátszakadások veszélyét. Mivel a Tisza vízgyűjtője országhatároktól függetlenül egységes vízrendszert alkot, a külföldön végzett emberi beavatkozások jelentős hatást gyakorolnak a magyarországi területek árvízi helyzetére. Az elmúlt évtizedekben, az országhatárokon kívül végzett töltésépítések például egyértelműen növelték a Tiszán és mellékfolyóin levonuló árvizek szintjét. Legjobb példa erre a Körösök esete, ahol az 'A 2. fejezet anyagának összeállításában közreműködtek: Boga László, Buti Gergely, Czakóné Czédli Jolán, Csiszár László, Illés Lajos és Simon Mihály.