Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 285 A téli időszakban felhalmozódott hó a március-május hónapokban jelentkező tavaszi nagyvizekkel távozik el a vízgyűjtőről. A tavaszi nagyvizeket a hóolvadással egyidőben lehulló csapadék is megnöveli. A Felső-Tiszát jellemző tiszabecsi szelvényben pl. több év átlagában a tavaszi nagyvizeket előidéző csapadékterhelés mintegy 460 mm, s ennek kisebbik hányada, 215 mm a télen felhalmozódott hó, nagyobbik hányada, 245 mm pedig a tavaszi olvadást kísérő csapadék. E teljes kiváltó csapadék mintegy 50%-a folyik le a márciusi-májusi nagyvizek idején. Az egymást követő árhullámok összetorlódhatnak, és a síkvidékeken hosszantartó, magas vízállás mellett áradásokat idézhetnek elő. A Tisza vízrendszerében a Körösök, a Maros és a Sajó árhullámai általában megelőzik a Tiszáét, a Bodrogé egybeesik vele, a Szamosé pedig némileg késik hozzá képest. A Tisza és mellékfolyóinak vízjárása szélsőséges: az évi vízszállítás mennyiségének ingadozása 1:4, az előforduló legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya a folyó felső szakaszán egy-egy éven belül is eléri az 1:70 értéket, sokéves viszonylatban pedig 1:100 is lehet. A vízjáték tágassága 8—10 m. A síkvidéki szakaszon a Tisza vízjátéka (a maximális és minimális szintek különbsége) 8—13 m között mozog és csak a Felső-Tiszán marad 5 m alatt. A mellékvízfolyások vízjátéka is jelentős, 3—10 m között váltakozik: a legnagyobb a Körösökön (Gyoma 10,3 m), a Szamoson (Csenger 10 m) és az Ungon (Lekarovce 9,5 m). Az észlelt minimális és maximális vízhozamok aránya a vízgyűjtő méreteihez képest európai viszonylatban szintén kiemelkedő, a felső szakaszon 1:300 (Tiszabecs), a középső és alsó szakaszon 1:40 (Szeged). A mellékfolyók hordalékkúpjain kanyargó Tisza jelentős mennyiségben tartalmaz lebegtetett hordalékot és oldott anyagokat. Becslések szerint a Dunába szállított hordalék mennyisége 15 millió tonna/év, míg a természetes eredetű oldott anyagok tömege 7—8 millió tonna/év lehet. 1.2.5. Felszín alatti vízkészletek A talajba beszivárgó víz gyorsabban mozog mint a felszínen és emiatt ott is jelentős felszín alatti vízkészletet találhatunk, ahol a felszíni lefolyás hiányzik. Az első vízzáró réteg felett elhelyezkedő talajvíz elsősorban az alföldi területekre jellemző, mélysége a fedőréteg, a megcsapoló vízfolyás távolsága függvényében 3-10 m lehet. A geológiai korok folyamán mélyre süllyedt gazdag víztartó rétegek (rétegvíz) szempontjából a Tisza-völgy kedvező adottságú, 150-500 m mélységről általában jó minőségű víz nyerhető. Az 1500-2000 m mélységről nyerhető hévizekben, továbbá ásványés gyógyvizekben az egész Tisza-völgy gazdag. 1.3. A Tisza-vízgyűjtő lakossága és gazdasága A Tisza vízgyűjtőjén osztozó országok részéről nézve úgy tűnik, hogy azok mezsgyéjén fekszik, de abban sem tévedünk, ha a Tisza felső folyásának vízgyűjtőjét egyenesen az országok „hátsó udvarának" tekintjük. A Felső-Tisza vidéke az érintett országok fővárosaitól (Kijev; Bukarest, Budapest, Pozsony) földrajzilag is a legtávolabb fekvő, gazdaságilag legkevésbé fejlett területe. Településszerkezet szempontjából is sajátos a Tisza-völgy. Igazi nagyvárosa nincs,