Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 281 Hargita) vízzáró andezit, dácit, riolit lávaömlések emelték. Ugyanakkor a Tisza víz­gyűjtő területén előforduló kárpáti palás-márgás homokkő, a vulkáni öv főleg andezit­tufával borított felszíne és a folyók kavicsos-agyagos völgyei vizet félig áteresztők. A vizet áteresztő kőzetek nagyobb tömegben a Bükkben, az aggteleki karszt területén, a Szlovák-ér cinegység egyes vonulataiban, a Gyergyói-havasokban valamint a Körösök vízgyűjtőjében fordulnak elő. A Tisza és mellékfolyóinak középső és alsó szakasza a két nagy tektonikai me­dence, az Erdélyi-medence és az Alföld területére esik. Az Erdélyi-medencét szinte ki­zárólag harmadkori üledékek töltik ki. A Tisza vízgyűjtőjének változatos geológiai felépítése nincsen kimutatható hatás­sal a Tisza vízjárására. A Szamos, Maros vízgyűjtőinek felszínét alkotó, döntően víz­záró rétegek szeszélyes vízjárást okozó jellegét ellensúlyozza a Felső-Tisza, Bodrog, Sajó, Sebes- és Fekete-Körös vízgyűjtőinek felszínét borító vízáteresztő és félig vízát­eresztő rétegeknek a vízjárás hevességét mérséklő hatása. 1.1.3. Talajok, növényzet A Kárpátok vonulatai tűlevelű erdőkkel borított lejtőinek zonális talajtípusa a fa­kó erdei talaj (podzol). A középhegységek és az Erdélyi-medence dombvidékeinek lej­tőit a barna erdei talaj különböző fajtái borítják. Az Alföld zonális talajtípusa a mezőségi csernozjom-talaj, amelynek többféle egyéni sajátossággal rendelkező fajtája alakult ki a lokális módosulások következté­ben. A zonális talajtípusok területén belül, különböző helyi tényezők hatására létrejöt­tek az övezetességet nem mutató (azonális) talajok. A Tisza vízgyűjtőjének természetes növénytakarója, eredeti növényföldrajzi övei (erdős sztyepp, lombos erdők, tűlevelű erdők) közül érintetlen, természetes állapotban mára már egyik sem maradt meg. A sík- és dombvidéken a kultúrnövényzet váltotta fel az eredeti növénytakarót, a domb- és hegyvidéki erdők legnagyobbrészt pedig er­dőgazdasági ültetvények. A Tisza vízgyűjtőterületének ma alig több, mint 1 /4-е erdő­vel borított (26,4%). Erdővel legjobban borítottak a Felső-Tisza (47%), a Szamos (40%), a Bodrog (40%), a Sajó (42%) és a Maros (33%) vízgyűjtői. Az Alföld eredeti növénytakarója az ember tevékenységének következtében meg­változott, a táj ma egy kultúrmezőség, amelynek egységét csak a még megmaradt ár­téri ligeterdők és a homoki tölgyeserdők foltjai szakítanak meg (ezek nagyrészt termé­szetvédelmi területek). Az erdők területi részesedése itt alig éri el a 6%-ot. 1.2. A Tisza vízrendszere és vízjárása 1.2.1. A vízrendszer A Felső-Tisza — kisebb-nagyobb vízfolyások (Fekete-Tisza, Fehér-Tisza, Visó, Iza, Borsa) összegyülekezése után — nagyjából Huszt környékén lép ki az alföldi területekre. Ezután esése jelentősen lecsökken. A Szamos torkolatától a Maros beömléséig tartó Kö­zép-Tisza-szakaszon a folyó különböző nagyságú mellékvízfolyásokon keresztül gyűjti össze az Alföldet övező peremhegységek vizeit: így a Szamos és Kraszna az Erdélyi-me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom