Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
Vízügyi Közlemények, LXX1X. évfolyam 1997. évi 2. füzet A TISZA-VÖLGYI NEMZETKÖZI VÍZGAZDÁLKODÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS DR. SZLÁVIK LAJOS, BÚZÁS ZSUZSA, ILLÉS LAJOS ÉS TARNÓ Y ANDRÁS A Tisza a Kárpát-medence legnagyobb folyója. A legnagyobb azok közül, amelyek e medencében erednek és itt is ömlenek az őket befogadó folyókba. Vízgyűjtő területe a Duna—Tisza közének a közepétől kiindulva a medence csaknem teljes keleti felét elfoglalja. így egyben befogadójának, a Dunának is a legnagyobb vízgyűjtő területű mellékfolyója. Nem csoda tehát, hogy a Kárpátok gerincéig felnyúló folyó völgyeiben kialakult utak, a bőséges csapadékkal ellátott hegyvidéki vízgyűjtőkről lefelé, az Alföld felé irányuló vízi útjai révén a történelem folyamán a Tisza-völgy gyakran jelentős politikai és mindig fontos gazdasági tényező volt. Az itt élő népek a hegyvidéki vízgyűjtők szorosai és hágói révén kapcsolódtak Európa keleti feléhez; ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A magyarság is ezeken keresztül települt be a medencébe, hogy később — sikeresen, vagy kevésbé sikeresen — a vízgyűjtő peremén védekezzék a más népek ugyancsak onnan érkező behatolásával szemben. Ezért a Tisza-völgy összekötő és elválasztó szerepe földrajzi adottság, amellyel a Kárpát-médencébe települt népeknek mindenkor számolnia kellett. A folyó hatása magára a medence belsejére is jelentős. Akkor, amikor az esőzések, s a tavaszi hóolvadás itt, a medence belsejének keleti felén, az Alföldön — esetenként hosszú hónapokra — országrésznyi területeket vághatott el egymástól, közöttük a hajókkal, csónakokkal, tutajokkal járható Tisza és mellékvízfolyásai biztosították az egyedüli megbízható összeköttetést. Más oldalról, azzal, hogy a folyók az alföldi területek gyakori, sokszor váratlan és hosszan tartó elöntésével a síkvidéki szárazföldi utakat sokáig járhatatlanná tették, hozzájárultak ahhoz is, hogy a mindig megbízható összeköttetést igénylő kereskedelmi utak a mély fekvésű alföldi területeket igyekeztek elkerülni. Ez pedig szükségképpen gátolta a gazdasági fejlődést. A Tisza és mellékvízfolyásai a medence belsejében (az Alföldön) a legnagyobb befolyást a mezőgazdaság alakulására fejtették ki. Egészen az átfogó folyószabályozásig, vagyis a múlt század második feléig, az Alföld mezőgazdasága teljesen a Tiszának és a mellékvízfolyásainak a vízjárásától, áradásaik nagyságától, s a kisvizes időszakaik hosszától függött. A rendkívüli áradások miatt volt az Alföld nagy részén igen kockázatos a szántóföldi kultúrák termesztése. Ugyanakkor széleskörű állattenyésztés alakult ki, amely számára az áradások nem pusztulást, hanem a legelőterület megöntözését jelentették. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a csapadékszegény évek halmozódásakor, azaz a leA kézirat érkezett: 1997. V. 27. Dr. Szlávik Lajos, oki. mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) föigazgató-helyettese. Búzás Zsuzsa, oki. mérnök, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM, Budapest) főtanácsosa. Illés Lajos, oki. mérnök, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG, Nyíregyháza) osztályvezetője. Tarnóy András, oki. mérnök (UNIBOX Bt., Budapest).
