Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
2. füzet - Juhász Endre: Magyarország szennyvíz-elvezetési keretterve
Magyarország szennyvíz-elvezetési keretterve 149 5.3. Normál érzékenységű (N) hazai területek Hazánk minden olyan területe ide tartozik, amely nem minősül érzékeny (É kategória) területnek, illetve ami nem tartozik a kevésbé érzékeny (KÉ) kategóriába. 5.3.1. Normál területek (N/l). E területeken a szennyvíztisztítási követelmény: - 2000 Leé fölött másodlagos biológiai kezelés az EEC direktíva követelményei szerint, - 2000 Leé alatt „megfelelő" kezelés; bármely olyan eljárás, amely megfelelő a befogadó minőségi követelményeinek (közműpótló megoldás). - Indokolt esetben azonos környezetvédelmi színvonalú helyettesítő megoldás. Ide tartozik az ország egész területe az N/2, E és KE területek kivételével. 5.3.2. Normál területek (N/2). E területeken a szennyvíztisztítási követelmény szerint olyan technológiákat, illetve kiegészítő technológiákat kell alkalmazni, amelyek a területekre vonatkozó érvényes hazai szabályozás vagy nemzetközi egyezmény követelményeinek is megfelelnek. Ebbe a kategóriába javasoljuk sorolni a felszín alatt kiemelt vízminőség-védelmi területeket és a felszíni vízminőségi területek közül (3/1984. (II. 7.) OVF rk.) a Dunakanyart, Budapest vízellátási bázisát, a mohácsi vízkivételi mű feletti Duna-szakaszt, a Szolnok felszíni vízkivételi mű feletti 7ï.sza-szakaszt, az ipari területeket, Hortobágy-Kösely térségét, a működő ivóvízbázisok kijelölt belső, külső és hidrogeológiai védőterületeit, a regionális jelentőségű távlati ivóvízbázisok, belső, külső és hidrológiai védőidomait, a nemzeti parkokat, a tájvédelmi körzeteket és a természetvédelmi területeket. Az egyes érzékenységi kategóriákba való besorolással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a hazai vízminőséggel kapcsolatos szennyvíztisztítási hatékonysági értékek és az EU normatívák között lényeges eltérés nincs. Ezzel szemben a hazai előírások nem tesznek különbséget a települések nagyságrendjében és valamennyi érzékeny területen tápanyag-eltávolítási (összes P és N) követelményt imák elő. Az EEC direktívák nem ilyen szigorúak, mivel az érzékeny területeken csak a 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb terhelések esetén köteleznek a tápanyag-eltávolítási fokozat megvalósítására. A hazai szigorúbb követelmények miatt többlet szennyvíztisztítási technológiai igények jelentkeznek, amelyek mind a létesítés, mind üzemeltetés területén olyan többletet eredményeznek, amelyek kritikussá teszik a program tervezett időtartamán belüli megvalósíthatóságát. Minden esetben meg kell határozni a tisztító telepnek a befogadó célállapotához tartozó hatékonysági igényét (II., III. fokozat), hogy a kiépítés határidejére mind a meglevő, mind az új telepek esetében meghatározott idejű moratóriumra kapjon lehetőséget. A jelenlegi hazai szabályozástól eltérően e moratórium a 10 000 Leé-nél nagyobb kapacitású telepekre vonatkozzék akkor, ha a befogadó £> m s (KKV) hozamának hígítás mértéke az 1:100 arányt meghaladja {qiï-Qms = 1:100 m 3/s).
