Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 135 gómedrü folyón kézenfekvő a kapcsolat a vízjárás és a gázlóképzödés/fejlődés között, azonban a tanulmány nagyon helyesen számpéldával is rámutat arra, hogy az évi középvízhozam nem eléggé jellemző ebből a szempontból, hanem elengedhetetlen a vízjárás éven belüli változékonyságának vizsgálata is. Régi gyakorlati tapasztalat, hogy a nagyvizek építik, a kisvizek pedig koptatják a gázlókat. Kavics- és homokos kavics-medrü vízfolyásokon azonban a kisvizek gázlótető-csökkentő hatását jelentősen mérsékli, idővel meg is állítja a mederpáncélozódás. Ennek a folyamatnak egyik leggyakoribb előfordulási helye éppen a gázlóküszöb. Lassú apadás és tartós kisvíz idején olyan erózióálló természetes burkolat alakulhat ki a gázlók felszínén, ami kisebb, vagy akár közepes nagyságú árhullámok kimosó hatásának is ellenáll. Az éghajlat átmeneti szárazabbá válása, azaz kisvizes évek többszöri ismétlődése esetén a páncélozott kavicsgázlók évekig a sziklás mederhez hasonló szilárdságú küszöböket alkothatnak. Nagyon érdekesek a gázlóviszonyokat jellemző paraméterek évenkénti és éven belüli változását bemutató ábrák, valamint az a táblázat, amely a vizsgált időszakot két egyenlő részre osztva tünteti fel a gázlójellemzök alakulását. Ez utóbbiból kiderül, hogy határozott romlás a második időszakban az elsőhöz képest csak a szlovák-magyar és a román Duna-szakaszon állt elő. A német, az osztrák és a jugoszláv szakaszon kimutatható javulás elsősorban az ott kiépült duzzasztómüvek és nem a folyószabályozási tevékenység hatására állt elő. A legtetjedelmesebb fejezet a gázlók szakaszonkénti részletes leírásából és 30 év alatti alakulásuk elemzéséből áll. Hazai szempontból természetesen a szlovák—magyar közös szakaszon és a magyar szakaszon szerzett tapasztalatok a legértékesebbek. Az előbbi szakasz kavicsanyagú gázlói sokkal gyakrabban és hosszabb ideig gátolták a hajózást, mint a Budapest alatti, egyre homokosabb medrüvé váló alsó szakaszon levők. Ez a tény alátámasztani látszik a mederpáncélozódás stabilizáló hatásával kapcsolatban mondottakat. A megfigyelési időszak második felében keletkezett gázlók növekvő száma a túlzott arányú mederkotrásnak tulajdonítható. A kotrások mederalakító hatásával külön fejezet és részletes táblázat foglalkozik. Az összefoglalásban megszívlelendő javaslatok is találhatók egyes, kotrással nem zavart gázlók tanulmány célból történő részletes megfigyelésére. A szlovák-magyar, illetve a magyar Duna-szakaszon a legcélszerűbb lenne egy-egy kavics, homokos kavics és homok anyagú gázló ismételt felmérése különböző, jellemző vízjárási helyzetekben, hogy épülésük és kopásuk egyes fázisairól, valamint alakulásuk anyaguk miatti eltéréseiről minél világosabb képet alkothassunk. A tanulmány úttörő jellegénél és minden eddiginél átfogóbb voltánál fogva rendkívül fontos módszertani útmutatással és összehasonlítási alappal szolgál minden jövőbeli folyószabályozási tervezés, illetve helyszíni vizsgálat számára. Ismerteti: dr. Rákóczi László