Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Nagy Illés:A tiszai véderők árvízi terhelést csökkentő hatása

12 Nagy Illés 3. A hullámzás hatása az árvízvédelmi töltésre A hullámzás hatását az árvízvédelmi töltésre először Magyarországon Maiina (1905) vizsgálta. Megállapította, hogy a hullámzás hatása nem a víz alatt éri el tetőpontját, hanem a „ nyugvó víz-felszíne felett, a megtámadott lejtőnek azon a részén, ahol a hullámzás közben a fel és alá özönlő víz mozog". A gátakra ható hullámokkal az 1960-as években a holland és az észak-német tengeri gátakkal kapcsolatban többen foglalkoztak (Irribarren—Nogales 1949, Edelmann 1960, Zitscher 1962). Megállapításuk hasonló Maiináéhoz. A hullám a töltés előtt d = \\iH vízmélységnél szétesik, törőhullámmá alakul (6. ábra). A vízrészecske a 6. ábra szerint а В pontban a víz felszínére V sebességgel ütközik és ennek vízszintes komponensével mozog tovább. Ez a kezdő sebesség az s = n - H

f t vízszintes távolságon, (ahol az n - a súrlódástól és a rézsű hajlásától függő tényező) lecsökken 0-ra és a lökés hullám kihal (Zitscher 1962). A tiszai töltésekre végzett számítások szerint az 1:2 rézsűhajlásnál enyhébb rézsűknél a törőhullám már a hullám és a rézsű közötti vízfelületre esik. A töltés rézsű felülete a víztömegek ütőhatásának és a gát belsejében keletkező szivárgó nyomáslüktetésnek, valamint a rézsű felületén az állandó örvénylő vízmozgás hatására megbomlik és elhabolás keletkezik. Ezen elhabolási veszélyt kell csökkenteni a véderdőknek (Hibbei 1972). 6. ábra. A törőhullám és a rézsű viszonya Fig. 6. The relation of breaking wave and the levee slope Bild 6. Verhältnis zwischen Bruchwelle und Böschung рис. 6. Отношение разрушительного волнения и откоса