Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Varga M.-Váradi J.: A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai az 1995. decembere és 1996. júniusa közötti időszakban

A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai... 7 müveket a számított, átlagosan 100 évenként előforduló árvizek biztonságos kivédésére kell kiépíteni. A számított árvízszint feletti előírt magassági biztonság legalább 1,0 m. A töltések minimális keresztmetszetéi az állékonyság, a védekezési közlekedés és a gépi karbantartás érdekében határozták meg. Ennek alapján a védelmi rendszer kiépítettsége, védőképessége a következőképpen jellemezhető. Az eddig elvégzett fejlesztések, erősítések eredményeként a biztonsági követelményeknek megfelelő árvízvédelmi töltések hossza 2288 km, az összes töltés 57,5%-a. A fennmaradó csaknem 2000 km védvonal a 60-80 éves visszatérési idejű árvizek ellen — jelentős védekezési munka végrehajtása mellett — képes védelmet nyújtani. Ugyanakkor az jellemzője a rendszernek, hogy még a fejlesztett védvonalakban is vannak a környezetüktől eltérő, a biztonsági követelményeknek nem megfelelő, lokálisan gyenge szakaszok vagy keresztezések. A védvonalak állapotának módszeres ellenőrzése eredményeként több száz olyan szakasz ismert, ahol veszélyes védőképesség-hiány (pl. ősmeder-keresztezés, töltésrepedés) van. E szakaszok együttes hossza mintegy 560 km. A védvonalakat számos építmény (zsilip, csőátvezetés stb.) keresztezi (számuk 1801 db), amelyek között vannak 80-100 évesek, rendkívül gyenge műszaki állapotúak is. A keresztező építmények mindentől függetlenül különös figyelmet érdemelnek, de a régi építmények egyébként is potenciális veszélyforrást, jelentenek. Jelenleg 85 műtárgy minősül nem megfelelő biztonságúnak. A javasolt, az elérendő célnak és a biztonsági követelményeknek megfelelő, műszakilag szükséges fejlesztés költsége a tervek alapján 1994. évi árszínvonalon 58,6 milliárd Ft. A fejlesztési igény 24%-a a Duna-völgyben, 76%-a pedig a Tisza-völgyben jelentkezik. A fontossági sorrendbe állított, ütemezett fejlesztési feladatok szerint a nagy értékű öblözetek, nagyobb térségek biztonságát számottevően javító, rövid távon elvégezni javasolt fejlesztések költsége 14,3 milliárd Ft. Ez az összeg ugyanakkor magában foglalja a védmüvek fejlesztésén túl az elavult védekezési gépek és eszközök szükséges mértékű cseréjét is. Hazánkban a belvíz által veszélyeztetett terület nagysága mintegy 44 000 km

2. A belvizek összegyűjtésére és elvezetésére 39 040 km belvízcsatorna szolgál. A főcsatornák vizének átemelésére 324 szivattyútelep áll rendelkezésre, közel 800 m

3/s összkapacitással. További 370 db kiépített szivattyúállásra — szükség esetén — 155 m

3/s átemelőképességü szállítható szivattyú telepíthető. A belvízrendszerek levezetöképessége a szükséges karbantartások elmaradása miatt elméletileg a kiépített kapacitásnak alig több mint a fele. Az utóbbi években Magyarországon — a gazdasági rendszerváltás részeként — jelentős mértékű tulajdonosi átrendeződés zajlott. Ennek talán legizgalmasabb vízügyi vetülete a mezőgazdaságban lezajlott tulajdonváltás. A magyar mezőgazdasági termelés - az ország földrajzi adottságainak megfelelően — hol küzd a vízfölösleggel, hol pedig a termeléshez szükséges minimális víz sem áll rendelkezésre. A belvizes időszakokban évente átlagosan mintegy 100 000 ha terület kerül elöntés alá. Ez — a megváltozott tulaj donszerkezet következtében — a magángazdaságoknál sok család termelését ellehetetlenítheti és tönkremenetelükhöz vezethet. Megnőtt tehát a mezőgazdaság vízkár-érzékenysége. Ugyanakkor a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény a kizárólagosan állami tulajdonban lévő müvek körét szűkítette. így jelentős azoknak a vízügyi létesítményeknek a köre, amelyek kezelése, karbantartása,