Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
4. füzet - Muszkalay L.-Varsa E.: A kiskörei duzzasztómű függőleges mozgásának vizsgálata
Doktori értekezések 445 Az ökológiai és gazdálkodási feltételek fenntartása érdekében sürgős, hathatós vízgazdálkodási intézkedések szükségesek. Megfelelhetünk-e és ha igen hogyan lehet egyidejűleg megfelelni a vízgazdálkodási, természet- és tájvédelmi követelményeknek? Melyek azok a sajátos lehetőségek, amelyek megőrzik vagy növelik az élőhelyek számát, változatosságát? A helyi készletek kimerülése után a védett terület vízkészlete növelhető-e más vízgyűjtőről átvezetett vízkészlettel? Mit kell megtanulnunk a természettől, hogy elkerüljük a hibákat? Mennyi legyen a csatornák, vízfolyások élőhozama, tavak vízállásminimuma? Mi az ökológiai vízigény és hogyan határozzuk meg? Kérdéseinkre kielégítő választ a probléma többszempontú vizsgálata adhat. A természeti vízgazdálkodás elsősorban a természeti értékek megőrzését, fenntartását, helyreállítását, létrehozását szolgáló olyan céltudatos vízgazdálkodási, vízrendezési tevékenység, mely célját természetbarát módon és eszközökkel valósítja meg. Feladata a természethez közelálló, az adott környezetnek megfelelő, magát újratermelő és önszabályzó életközösségek, földtani, hidrológiai, talajtani és tájképi értékek megőrzése, illetve ilyenek helyreállítása azáltal, hogy az adott helyen a kívánatos szezonális ütemezésben megfelelő minőségű, mennyiségű, adekvát fizikai, kémiai, biológiai jellemzöjü vizet biztosít. Tágabb értelemben,, eszközeiben hasonlóságot és rokonságot mutat a tradicionális rendeltetésű, hagyományos feladatokat ellátó, és természetbarát módon megvalósított vízgazdálkodási tevékenységgel. A felszínközeli vízkészletek elapadása és a természeti értékek megőrzésének növekvő társadalmi igénye életre hívja az ökológiai célú vízgazdálkodást, amely célul tűzte ki az ésszerű költségráfordítással elérhető, minimális környezetterheléssel végzett, optimális természeti-környezeti állapotfenntartást és követelményt próbál megfogalmazni a nagy táj- és természetformálással járó egyéb célú vízgazdálkodási tevékenységekkel szemben. Ennek érdekében fel kell tárni a vízgazdálkodás ökológiai összefüggéseit. A természeti vízgazdálkodás célja, hogy: — felismerje és hasznosítsa a természetben lejátszódó bonyolult hidroökológiai folyamatok törvényszerűségeit, ok-okozati összefüggéseit, — egyaránt megfeleljen a tájhasználati igényeknek, az ökológiai és műszaki követelmények teljesítése mellett táj- és természetkímélő maradjon, — klimatikus és humán tényezők negatív vízháztartási következményeit elhárítsa, illetve enyhítse, a vízháztartást optimálisan kiegyensúlyozza, a vízi ökológiai rendszert stabilizálja, — a szennyezett vagy toxikus vizeket feltárja és az értékes természeti területekről el kormányozza, — a korábbi vizes élőhelyek legértékesebbjeit életre keltse, a régiek helyett új élőhelyeket és azokat összekötő ökológiai folyosókat teremtsen. Kívánatos, hogy ez a cél az elégséges minimum-beavatkozással, a legkevesebb új létesítménnyel és tájrombolással, a mesterséges vízforgalomnak a természeti ciklust utánzó ütemezésével és minél természetszerűbb módon valósuljon meg. A természeti vízgazdálkodás célkitűzéseinek megfelelően egy megvalósult hátsági esettanulmány kapcsán a következő eredményeket értük el:
