Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Muszkalay L.-Varsa E.: A kiskörei duzzasztómű függőleges mozgásának vizsgálata

Vízügyi Közlemények, LXXVIII. évfolyam 1996. évi 3. füzet BUDAPEST ÉS TÉRSÉGÉNEK INTEGRÁLT VÍZGAZDÁLKODÁSA DR. WISNOVSZKY IVÁN Az UNESCO munkatervének egyik hidrológiai témája kidolgozásáért felelős (IHP) Német Nemzeti Bizottság elnökének, prof. dr. Hofíus felkérésére a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízellátás és Csatomázás Tanszékén esettanulmány készült 1993—94-ben. Az esettanulmányt szakértői csoport dolgozta ki, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB), az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), és Budapest Főpolgármesteri Hivatala támogatásával. Az esettanulmány feldolgozási módszerét a vízgazdálkodás rendszerének áttekintésével alapoztuk meg. A rendszer áttekintését az 1. ábra teszi lehetővé (Wisnovszky 1984). A rendszer összetevői igen széles szakterületet érintenek, ezért a vizsgált régió vízgazdálkodását méltán nevezhetjük integráltnak. A rendszert szemléltető ábrán bármelyik körszelet egy-egy vízgazdálkodási projektet ábrázol, amely a rendszer magjának, a víznek a készletét, annak változásait és a magnak a forgalmát, a közbenső minőségi változásait egyaránt képes bemutatni az eszközrendszer, a humán, a gazdasági és a jogi feltételrendszer figyelembevételével. Például egy vízgazdálkodási projekt a vízgazdálkodási rendszer egészét érintő cselekmény, amelynek részletei: koncepcionális célkitűzés, kerettervbe illesztés, előkészítés, kutatás, műszaki-gazdasági tervezés, fejlesztés (építés, szerelés, berendezés), engedélyezés, próbaüzemelés (betanítás), üzembehelyezés, működtetés, ellenőrzés. A projekt érinti a rendszer egészét, tehát körszelettel ábrázolható. A 2. ábra a kiválasztott régiót mutatja be különös tekintettel a vízfolyások 1990. évi mennyiségi és minőségi jellemzőire. A mennyiségi jellemzőket a vízvezetés irányába mutató nyilak vastagsága jelzi, minőségi jellemzőit pedig a nyilak sávjelzése. A 2. ábra jól jellemzi, hogy a vízminőség biológiai és kémiai jellemzői a fő befogadó vízfolyásban, a Dunában csak kis mértékben romlanak a szennyvizek bevezetése miatt. A kis vízfolyásokban viszont jelentősen romlanak ezek a vízminőségi jellemzők a közvetlenül terhelő szennyvizek, illetve a talajba eresztett és onnan a vízfolyásokba szivárgó szennyvizek miatt. Ezeknek a kis patakoknak a kisvízállás idején mért öszszesített vízhozama négyszerese a természetes kisvizek összesített hozamának, minősége pedig nem hasonlítható a tiszta vizéhez. Az I. táblázat az érintett kis vízfolyások A kézirat érkezett: 1996. VI. 4. Dr. Wisnovszky Iván oki. mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) nyugdíjas főtanácsosa.