Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
1. füzet - Illés L.-Konecsny K.:Az 1995. decemberi felső-tiszai árhullám hidrológiája
Az 1995. decemberi felső-tiszai árhullám hidrológiája 41 Megállapítható tehát, hogy a Felső-Tiszán nem jelent különleges eseményt a decemberi nagy árhullám kialakulása, a Szamos esetében viszont igen. Ennek oka, hogy a Szamos vízgyűjtője, az Erdélyi-medence zárt, ezért a Földközi-tenger felöl érkező téli meleg ciklonok csak ritkán képesek arra, hogy kiszorítsák az itt lévő hideg légtömegeket, így jelentősebb csapadékok csak kis valószínűséggel fordulhatnak elö. Az 1995. decemberi árhullám a Szamoson Csengernél a 95 éves decemberi idősorban a második helyet foglalja el (2%-os előfordulási valószínűséggel) annak ellenére, hogy a tetözés szintje 2,80 m-rel elmaradt a H ma x (LNV) értékétől. A decemberi tetőző vízállás az évi maximumok idősorában a 14. helyet foglalja el. A Tiszán és a Túron az 1995. évi decemberi tetözés a decemberi maximumok között Záhonynál a második, Tivadarnál, Vásárosnaménynál és Garbóknál a hannadik helyet, Tiszabecsnél a hatodik helyet foglalja el, tehát a 2-6% közötti előfordulási valószínűségű. Ha az évi maximumokkal együtt vizsgáljuk ugyanezen decemberi tetőző vízállásokat, akkor az előfordulási valószínűségek 8-16% közöttire adódnak (II. táblázat). A decemberi középes vízállások 1901—1995. közötti adatsorra az utóbbi évtized csapadékszegény időjárása miatt csökkenő tendenciát mutat, mind a Tiszán mind a Szamoson. A Szamoson a decemberi maximumok idősorának trendje csökkenő, a Tiszán viszont kismértékben emelkedő (8. és 9. ábrák). 3. A víztározás hatása az árhullám levonulására Régóta tudjuk és tapasztaljuk, hogy a külföldi víztározók (10. ábra) a Felső-Tisza és mellékfolyói vízjárására esetenként jelentős hatást gyakorolnak. Ennek ellenére egy-egy árhullám levonulása idején nem tudjuk pontosan becsülni a hatás mértékét és jellegét, két ok miatt: — A határvízi egyezményeken alapuló adat- és információcsere nem íija elő kötelező jelleggel a víztározók működésével összefüggő adatok szolgáltatását. Ezt a helyzetet mindössze az enyhíti, hogy a igazgatóságok közötti közvetlen információcsere révén esetenként ilyen adatokhoz hozzájutunk; — Jelenleg nincsenek olyan előrejelzési módszereink, melyek a víztározás hatását közvetlen módon figyelembe tudnák venni, így még ha rendelkeznénk is tározó üzemelési adatokkal, akkor sem tudnánk azokat közvetlen módon az előrejelzési modellekben hasznosítani. Ez a két negatív körülmény 1995. decemberében is éreztette hatását. Ennek az lett a következménye, hogy a Szamoson, a Túron és a Krasznán — ahol legjelentősebb mértékű a víztározás - a kiadott előrejelzések pontossága alacsonyabb volt. Közvetve és kisebb mértékben természetesen a tiszai előrejelzések bizonytalanságát is fokozta. A Felső-Tisza és mellékfolyóin jelenleg 9 db. jelentősebb külföldi víztározó üzemel, összesen 576 millió m 3 össztérfogattal (III. táblázat). A legnagyobb térfogatú víztározók a Szamos vízgyűjtőjén vannak, a sokévi átlagos lefolyás szabályozottság mértéke ennek ellenére a Kraszna-Agerdömajor szelvényben a legmagasabb (36%). A Szamoson Csengernél ez az érték 11% (IV. táblázat).
