Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Csányi Béla: Vízfolyások hidrobiológiai vizsgálatának módszertani lehetőségei

Vízügyi Közlemények, LXXVIII. évfolyam 1996. évi 3. füzet VÍZFOLYÁSOK HIDROBIOLÓGIÁI VIZSGÁLATÁNAK MÓDSZERTANI LEHETŐSÉGEI CSÁNYI BÉLA A VITUKI hidrobiológiái munkacsoportja 1992-ben országos felmérésbe kezdett a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) megbízásából a biológiai vízminősítés továbbfejlesztése és megalapozása céljából a nagyobb méretű, fontosabb hazai folyókon. Az adatgyűjtés és a helyszíni vizsgálatok a trofitás és szaprobitás kémiai és biológiai mutatóira, valamint a vízi makroszkopikus gerinctelen élőlényegyüttesre (makrozoobenton) irányultak. A makrozoobenton együttes olyan hosszabb életciklusú szervezetek gyűjtőneve, amelyek helytülő életmódjuk folytán speciálisan alkalmasak a folyóvizek minőségének hosszabb időintervallumra vetített jellemzésére. Ez utóbbi élőlénycsoportot a regionális Környezetvédelmi Felügyelőségek eddig még egyáltalán nem vizsgálták, így nagy hiányosság tapasztalható hazai vízfolyásaink makrofaunájának ismeretével kapcsolatban. A kutatások tehát kiegészítették a korábbi kémiai megfigyeléseket az új biológiai komponensek rendszeres vizsgálatával. A felszíni vizek állapotával kapcsolatos nemzeti kutatási programok nyugat-európai és észak-amerikai gyakorlata azt mutatja, hogy minden ország olyan egységes környezettani keretet próbál felállítani az antropogén hatások feltárása céljából, amelyben a vízgyűjtőkre vonatkozó környezettani információk egységes rendszerbe illeszkednek. Az általános környezettani keretet erre a célra a földrajzi információs rendszer (GIS) biztosítja, amely az adott ország vízfolyásainak rendszerbe foglalásához, tipizálásához, a fizikai, kémiai és biológiai állapotának nyomonkövetéséhez számos adatot szolgáltat. A vízminőségi állapotot és a trendeket feltáró integrált rendszernek egy kulcsfontosságú eleme az a hierarchikus felépítésű habitat-tipológiai rendszer, amely a folyóvízi élőhelyek egységes jellemzését teszi lehetővé, és amelynek a vízgyűjtőre illetve a részvízgyűjtőkre, a hoszszabb, a rövidebb folyószakaszokra valamint a mikrohabitat mozaikokra vonatkozó szintjei egymásra épülnek. Ettől némileg eltérő jellegű víztér-tipizálást kísérelt meg Dévai (1993) a magyarországi felszíni vizekre vonatkozóan, amely az álló és az áramló vizeket egyaránt magába foglalja. A hazai vízminőség-védelmi gyakorlatban ezt a tipológiai megközelítést eddig még nem vezették be. 1. Kisvízfolyások hazai hidrobiológiái kutatásának előzményei i A vízfolyások és elsősorban a kisvízfolyások kutatása mindig is elmaradt a tavak, tározók (állóvizek) kutatása mögött. Két olyan kutatási program azonban kiemelhető, ahol a patakokkal kapcsolatban igen részletes fiziográfiai, vízkémiai és hidrobiológiái A kézirat érkezett: 1996. IV. 18. Csányi Béla biológus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt. Budapest) tudományos főmunkatársa.