Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Nagy Illés: 150 éves a tiszai gőzhajózás

350 Nagy I. rület jeles küldöttségét is, ennek kíséretében ismét hajóra szállt, melly 12 1/2 órakor érdekes útját folytatandó Szolnokot elhagyá." Az első gőzhajó tiszai megjelenésének emlékére Szolnokon, „Széchenyi és a ma- 4 gyar hajózás" címmel nyílt kiállításon (1. ábra) lehetett ismerkedni a magyar hajózás történelmével. 1. A tiszai hajózás múltja Az Alföldet még a múlt században is a Tisza és mellékfolyói uralták. A szabályozatlan folyók ártéri elöntései mellett, a mainál nagyobb csapadékbőség is hozzájárult ahhoz, hogy még az 1800-as évek közepén is — Huszár Mátyás és Lányi Sámuel felmérései szerint — közel 20 000 km

2 nagyságú területet öntöttek el az árvizek és ebből mintegy 50 km

2-t állandóan víz borított. Az Alföld magaslatai szigetként emelkedtek ki a mocsárvilágból és a szigeteken élö települések lakóinak a csónak (2. ábra) éppen olyan mindennapos eszköze volt, mint a lovas kocsi. A Tisza árterületén az év nagy részében — de különösen tavasszal — inkább lehetett vízi járművekkel közlekedni, mint kerekes jármüvekkel. Az árvizek alkalmával Tokajból nemcsak Szegedre, de Püspökladányba, Pélyről Szolnokra, és Abádszalókról Mezőtúrra is vezetett vízi út. Ehhez az állapothoz hozzáképzelve még azt a kockázatot, amellyel a közbiztonság hiánya miatt a közúti fuvarozás járt, érthető, hogy a középkorban a vízi szállításoknak igen nagy jelentőségük volt. A só-, a fa-, a 2. ábra. A csónak a középkori alföldi mocsárvilág nélkülözhetetlen eszköze. (Egykori metszet) Fig. 2. The boat as an indispensable tool of marshland Bild 2. Der Kahn, als unentbehrliches Verkehrsmittel in den Sümpfen der Ungarischen Tiefebene (zeitgenössischer Stich)