Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Harkányi Kornél: A mértékadó árvízszint meghatározása a vízhozam adatokból hidrológiai modellek segítségével

346 Harkányi К. rete is elengedhetetlenül szükséges, hiszen az alapján méretezhető a vésztározó. A mértékadó árhullámkép töltéskorona feletti részének integrálásával határozható meg az a vízmennyiség, amelyet a vésztározóba kell kivezetni, annak érdekében, hogy a töltésezett szakaszokon a víz a töltést ne hágja meg. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az új módszerrel, vízhozam adatokból történő számítással valamivel magasabb értékek adódnak a mértékadó árvízszintekre a korábbi - vízállás adatokból történt — számításokhoz viszonyítva. Ez a különbség önmagában nem számottevő, és valószínűleg a vízhozamgörbe nem-lineáris (parabolikus) alakjára, valamint a gamma eloszlásfüggvény tulajdonságaira (aszimmetria) vezethető vissza. A legnagyobb különbség - mint az várható is volt - abból adódik, hogy a nagy árvizek esetén előfordult töltésszakadások miatt a vizsgált szelvényekben kisebb vízállások/vízhozamok alakultak ki. Az árvízvédelem szempontjából viszont azok az értékek mértékadók, amelyek szakadás nélkül következnének be. Ezek a - hidrológiai modellel — módosított (megnövelt) értékek az eloszlásfüggvény alakját jelentősen módosítják (elnyújtják), így természetesen az 1%-os valószínűségű értékek is magasabbak lesznek. További eltérések adódhatnak a mederváltozások miatt is. Ezeket a változásokat vízhozam-görbékkel lehet követni. Természetesen ehhez megbízható mérésekre van szükség, főleg az árvízi időszakokban. A Körösökön 1995. decemberében levonult árvíz éppen az új módszerrel meghatározott mértékadó szintek közelében alakult, és - a gyulai VÍZIG munkatársainak köszönhetően - a szükséges méréseket el is végezték, így ez nagy segítséget nyújtott a számításokhoz (Szlávik-Galbáts-Kiss 1996). Az új, fizikai alapokon nyugvó módszerrel meghatározott mértékadó árvízszintekről összefoglalásul megállapítható, hogy azok a Duna Budapest alatti szakaszán mintegy 0,80-1,00 m-rel, a Körösök vizsgált szelvényeiben kb. 0,50-0,90 m-rel nagyobbak, mint a korábban számított szintek. 3.3. Az új módszer előnyei és hátrányai A mértékadó árvízszintek meghatározásához használt új, fizikai alapokon nyugvó módszemek, mint minden más módszemek is, természetesen vannak előnyei és hátrányai. Az alkalmazásra javasolt módszernek kétségtelen előnye az, hogy fizikai alapokon nyugszik, hidrológiai szempontból korrekt eljárás. Ugyanis vízhozam adatokból történik számítás, és hidrológiai modellek segítségével korrigáihatók a töltésszakadások okozta inhomogenitások. A módszer segítségével a mederváltozások, és a vízgyűjtőn lejátszódó rendkívüli események hatásai különválaszthatók. A vízhozam adatok egyértelműbben jellemzik a lefolyási viszonyokat, mint a vízállás adatok. A javasolt módszer további előnye, hogy a mértékadó árvízhozdm egy viszonylag stabil érték, nincs szükség a mederváltozások miatt a vízállás adatok homogenizálás ár a. A mederváltozásokat követő vízhozamgörbe segítségével a mértékadó árvízszintek szükség esetén újra és újra leolvashatók a vízhozamgörbéről (aktualizálhatok), így nincs szükség a számítások újbóli elvégzésére. Persze ehhez megbízható, nagyvízi méréseken alapuló vízhozamgörbékre van szükség.