Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Harkányi Kornél: A mértékadó árvízszint meghatározása a vízhozam adatokból hidrológiai modellek segítségével

330 Harkányi К. - а folyók morfológiai és hidrológiai adatainak feldolgozása a meder vízszállítóképességének jellemzésére; - a folyókon levonuló árhullámok előfordulási valószínűségét jellemző statisztikai paramétereknek, valamint meghatározott szintű vízállások folyamatos időbeli tartósságának meghatározása. Az új módszer kidolgozása szempontjából legfontosabb feladat a hidrológiai statisztikai vizsgálatok elvégzése volt. Ezek célja az volt, hogy a töltésezett vízfolyások észlelési adataira támaszkodva az árvizek előfordulását mind magasságuk, mind tartósságuk szempontjából megbízhatóan jellemezzék. Az alapadatok felhasználásával, az Országos Vízügyi Hivatal kollégiumának határozata szerint, a töltésezett vízfolyások mentén az árvízvédekezés szempontjából mértékadó árvizek magassága általában az évi legnagyobb jégmentes vízállásoknak a szükséges biztonsághoz igazodóan választott, megfelelő (általában 1%-os) valószínűségi értéke. A Duna kivételt képező Esztergom-déli országhatár közötti szakaszán a töltések magassága vonatkozásában az eddig előfordult maximális jeges vízállások tekinthetők mértékadónak (OVH 1976). A töltésméretek szempontjából pedig mértékadónak kell venni a töltések egyes szintjeire vonatkoztatott azon időtartamot, amelynél hosszabb ideig az évi legnagyobb jégmentes vízállást előidéző árhullámok azt csupán 1%-os valószínűséggel boríthatják el. Ezek alapján a matematikai feldolgozások elsődleges feladata az évi legnagyobb jégmentes vízállások eloszlásának a meghatározása volt, mely bármely előforduló szintre jellemzi az évi legnagyobb vízállásokat előidéző árhullámok adott szintet meghaladó vízállásainak az időtartamát. A matematikai statisztikai vizsgálatok célja az volt, hogy segítségükkel az árvizek sajátságait figyelembe véve jellemezzék a vízjárást, és megállapítsák, hogy a különböző — árvédekezés szémpontjából kritikusnak tekinthető — események milyen valószínűséggel következnek be. A vízfolyások rendszerében a természetes viszonyok között is előforduló változások, valamint ezen kívül az emberi beavatkozások hatásai erősen kérdésessé teszik azt, hogy az észlelt vízállás-változások valóban a vízgyűjtőn lejátszódó folyamatokat jellemzik egyértelműen. Statisztikai szempontból ez azt jelenti, hogy az észlelt vízállás adatok nem egyöntetűek (homogének). Az eddig alkalmazott módszerrel kapcsolatos legnagyobb problémát éppen ez jelenti. Ez a módszer egyik nagy hátránya is. Ugyanis a vízállás adatok nem jellemzik egyértelműen a lefolyási viszonyokat. Nem is jellemezhetik, hiszen a vízállás több tényezőtől függ, a tényleges értéke ezen tényezők együttes hatásának következménye. Ezek a hatások erősíthetik is, gyengíthetik is egymást. Tehát a vízállás adat tulajdonképpen egy olyan — viszonylag könnyen mérhető — adat, melyből a vízgyűjtőn lejátszódó folyamatokra csak részben illetve közvetve, tehát nem egyértelműen lehet következtetni. Előfordulhat ugyanis az, hogy egy viszonylag kis vízhozam (lefolyás) a vízmérceszelvény alatt bekövetkezett jégtorlasz miatt magas vízállás mellett folyik le. Ennek az ellenkezője is bármikor bekövetkezhet, amikor is egy hatalmas árhullám vonul le a folyón, de a vizsgált szelvény felett egy töltésszakadás miatt а víz egy része kifolyik,