Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Hankó Z.-Rákóczi L.-Starosolszky Ö.: A Szap és Gönyű közötti Duna-szakasz kisvízi szabályozásáról

A Szap és Gönyű közötti Duna-szakasz kisvízi szabályozásáról 261 — Afőág szabályozási müvekkel való kiépítése a vízi élővilág életfeltételeit korlátozza. Ennek részbeni ellensúlyozását jelentheti a mellékágak revitalizációja és rehabilitációja. A természetes vagy a természetközeli partok a mellékágakban megteremthetik a vízi és a szárazföldi élőhelyek közötti átmeneti zónát is, amely szükséges az egészséges kölcsönhatás kialakulásához. — A 25 dm merülésü úszóművek számára szükséges vízi út mélysége 2,7 m és biztonságos szélessége egynyomú hajózás esetén 120 m, a kétnyomúhoz 180 m szélesség szükséges (az ENSz-EGB VIc. hajóosztály számára). A 120 m széles vízi út kielégíti a kétnyomú hajózás igényeit is az ENSz—EGB VIb. hajóosztály esetén. A vízi út fennmaradásának feltétele, hogy a szabályozott folyómeder dinamikus egyensúlyban legyen, vagyis hosszabb idő átlagában a meder állandónak legyen feltételezhető. A degradáció (medermélyülés) és az aggradáció (feltöltődés) akkor kerülhető el, ha — hosszú idő átlagában - a vízmozgás hordalékszállító képessége megegyzik az érkező hordalék elszállításához szükséges értékkel. Elvileg azonos a helyzet a jégszállítást illetően is. Ezek a feltételek e célt összekapcsolják az első céllal, ami a folyószakaszon mozgó folyékony és szilárd anyagok mozgásának dinamikus egyensúlyát fejezi ki. — A folyó menti talajvízállás értékét a folyóvíz felszíngörbéje vezérli. E feltétel, illetőleg cél visszahat az első célra, mert a szabályozási felszíngörbe magassági beillesztéséhez szolgálhat kiindulásul. S miután a folyómeder változása (mélyülés/feltöltődés) befolyásolja a felszíngörbe alakulását is, ezért ez a cél sem független a vízi út szükséges kialakítása kapcsán megfogalmazott feltételektől és így — ismételten — az első céltól. A holland-magyar megvalósíthatósági tanulmány-sorozat (Delft—VITUKI 1994) megfelelő kötetében foglalt vizsgálati célokat és feladatokat egybevetve a szabályozási célokkal, megállapíthatjuk, hogy azok túlnyomó többsége megtalálható, s így a tanulmány alapos előkészítés látszatát kelti. Egyetlen hiányosság tűnik fel csupán: A megvalósíthatósági tanulmány a morfológiai (alaktani) kérdéseket kizárólag a vízi út jellemzőit illetően veti fel, s nem látszik felismerni, hogy a vízi út alakja/mérete már csak következmény, mert az alap (az eredendő ok) a folyékony és a szilárd anyagok szállításának dinamikus egyensúlya és a folyómeder morfológiai paraméterei közötti összefüggés. S amennyiben ez az egyensúly kialakítható, az egyúttal megszabja a vízi út lehetséges méreteit és egyensúlyi feltételeit is. De ez a tétel nem fordítható meg. Nem lehet a vízi út előre rögzített — tetszés szerinti — paramétereiből kiindulva dinamikus egyensúlyban lévő folyómedret tervezni. A feladat a potamológia oldaláról közelítve oldható meg. A potamológia, a „természetes" vízfolyásokkal foglalkozó diszciplínák összessége nyolc főbb részre osztható, amely felöleli az élet- és természettudományok, a műszaki tudományok és a társadalomtudományok körébe tartozó (a tárgykört érintő) rész-diszciplínákat egyaránt. Éspedig — A vízfolyások, vízrendszerek kialakulását, a vízgyűjtőterület lefolyási viszonyait a csapadékból keletkező felszíni lefolyástól (lepel-szerü vízmozgás) követve a víz útját, az összegyülekezés, a mederalakulás és a földfelszín kölcsönhatását, stb. vizsgálja; — A vizjolyások alaktana (morfológia) foglalkozik a vízfolyások helyszínrajzi kiala-