Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
1. füzet - Szlávik L.-Varga M.-Váradi J.: A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai az 1995. decembere és 1996. júniusa közötti időszakban
A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai... 25 ködest kertek (Tinnye, Tárnok, Gyöngyösoroszi, Bicske, Eilend). A hatályos jogszabályok nem rögzitik egyértelműen az önkormányzatok vízkárokkal kapcsolatos adat- és információszolgáltatási kötelezettségét. Pedig alapvető szakmai érdek és felelősség volna ezeknek az eseményeknek a figyelemmel kísérése, regisztrálása, kiértékelése, valamint a szükséges tanulságok levonása. Mivel a rövid idejű nagy csapadékok főként dombvidéki területeken okoznak súlyos károkat, elsősorban a hegy- és dombvidéki vízrendezés sajátosságaira kell kitérni a helyi vízkár-elhárítás tárgyalásánál. A hegy- és dombvidéki vízfolyások jelenleg 10-33%-os, kivételesen az 1-3%-os előfordulási valószínűségű nagyvizek biztonságos elvezetésére vannak kiépítve, de jelentős hosszat képviselnek az kiépítetlen, ősállapotú medrek is. Igényesebb kiépítettsége általában az összes mederhossz 36%-át képviselő vízügyi igazgatósági és társulati kezelésű patakoknak van, míg az összes mederhossz 64%-át kitevő önkormányzati, illetve magán tulajdonú medrek kevésbé épültek ki. Hasonló következtetések vonhatók le a fenntartottság vonatkozásában is. Ilyen kiépítettségi és karbantartottsági viszonyok között nem lehet csodálkozni azon, ha jelentősebb (30 mm feletti) zivatarok helyi vízkárokat okoznak. 1996 májusában és júniusában nem volt ritka a 60 mm feletti csapadék sem, melynek előfordulási valószínűsége elérte vagy meghaladta a medrek kiépítettségét. A legsúlyosabb károk a társulati és önkormányzati művek mentén alakultak ki, de a medrükből kilépő állami kezelésű patakok (Benta-patak) is okoztak károkat. Az elmúlt évtizedekben - az egyre jelentősebb nemzetgazdasági vagyon felhalmozódása következtében — növekedett a települések kárérzékenysége, de növekedett a kárérzékenység a mély településrészek beépítése által is, melyet esetenként a vízügyi szakvélemény mellőzésével hajtottak végre (pl: Tárnok). A helyi vízkár-elhárításnál felhasznált anyagok tárolásához egyes önkormányzatoknál és vízügyi igazgatóságokon raktárakat építettek ki, illetve szereltek fel. Az önkormányzati raktárakról nem állnak rendelkezésre információk. Jelenleg a hat dombvidéki vízügyi igazgatóság közül három tart fenn összesen 6 db helyi vízkár-elhárítási raktárt, melyek felszerelése kielégítő. A többi igazgatóság az árvizes és belvizes raktáraiból vételezi a szükséges védekezési anyagokat. A vízügyi igazgatóságoknál tárolt helyi vízkár-elhárítási készletek jelentősége feltételezhetően növekedni fog a jövőben. 4. További intézkedést igénylő feladatok 4.1. Az árvízvédelemben Az 1995 decemberi - 1996 januári árhullámok - ahogyan már utaltunk rá - az első jelentősebb vízkár-elhárítási feladatok voltak az átalakult vízügyi igazgatóságok számára. Hidrológiailag extrém helyzetek alakultak ki. Az önkormányzatok első ízben vettek részt a jelenlegi formában és mértékben az árvízvédekezési feladatok teljesítésében. Rendkívüli, korábban nem tapasztalt érdeklődés nyilvánult meg a sajtó részéről az árvízvédekezés eseményei iránt. A védekezési munkák tapasztalatai alapján a következő fontosabb feladatok fogalmazhatók meg:
