Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

150 éve halt meg Vásárhelyi Pál 221 A Jelenkor 1846. április 12-i számában Vásárhelyi haláláról a következő részle­tesebb beszámolót olvashatjuk: „a tiszaszabályozó társulat s vele az összes alföldi ér­dekeket súlyos csapás érte f. hó 8-kán Vásárhelyi Pál az országos építészetnél hajózási felügyelő, magyar akad. rendestag, s a Tiszavölgy-szabályozásra megválasztott igaz­gató mérnöknek hirtelen halála által. Irt napon t. i. midőn a választmány a társulat bel­ső létegesítése fontos tárgyaival foglalkodnék, melly czélra vonatkozó technikai mun­kálatok előállításában a nevezett egyed is hathatós részt vőn, skinek közösen elismért szaktudományi jártassága e korszakos vállalat létesítésére olly biztos kezességül szol­gált, tanácskozási terembül kiléptekor m. Károlyi György gr. házánál szélhűdés rohan­ta meg, őtse rögtön nyavalya sulyosulta következtében daczára minden orvosi segély­nek éjfél tájban el is költözött az élők sorából 52 éves pálya után, hitvese szül. Sebők Mária s Paulina (Stuller Ferenczné) Mária, Amália és Berta leányainak mély keser­vökre. Vásárhelyi Pál a pályaszakaszul választott tudománymezőn kitűnő tulajdonú egyediség volt, miért a magy. tudom, akadémia mathematikai osztályának rend. tagjai sorába fűzé, s most, midőn munkássága fénypontját, legszebb, s hervadhatatlanabb koszorúját aratandó, családja boldogitását megalapítandó, s a nagy kiterjedésű — ed­dig posványságban heverő földdel megajándékoztatandók magasztos háláját megérdem­lendő vala — lelke kiszált porhüvelyéből nagyszerű pályája s érdemdíja küszöbén. De élni fog azért emlékezete soknak lelkében s megmentendi őt enyészettől. Áldás hamvaira!" A Magyar Tudós Társaság Vásárhelyi Pál temetésére az alábbi — kézzel írt — meg­hívót küldte szét (hasonmását közli Gonda 1896): Meghívás April 8. éjjel 11 órakor az Akadémia Vásárhelyi Pál rendes tagjától fosztatott meg hirtelen halál által. A hidegült tetemek april 10. dél utáni 5 órakor fognak nyugalomra szállíttatni, Székács József lev. tag halotti szónoklata mellett. 'Kéretnek ennél fogva minden rendbeli tagok, hogy, az Akadémia határozatai ér­telmében is, minél számosabban jelennének meg az Elhúnvtnak a vég baráti tisztelet megadására! (A gyászhely Buda, Urakutzája, 45. sz.). Költ Pesten, apríl 10. 1846. Schedel Ferencz titoknok Széchenyi a meghívót első helyen írta alá, a következő megjegyzéssel: „Láttam, de magam nem mehetek, mert gyengén érzem magamat. " Széchenyit megrendítette Vásárhelyi halála. Elhunytát - naplója tanúsága szerint is — óriási veszteségnek tartotta. Rá nemcsak mint tervezőre, hanem mint a Tisza sza­bályozás kivitelezésének fő irányítójára is számított. Széchenyi - még Vásárhelyi el­vesztésének hatása alatt - április 11-én a következő tartalmú iratot fogalmazta meg és íratta alá a társulati választmány tagjaival: „A Tiszavölgy fajtánk bölcsője. Saját ma­gukhoz hűtleneken nincsen áldás. Mennél több nehézség gördül elé, annál nagyobb szilárdságra fejlik a férfiúi erő: Mi alólirottak ennélfogva, mint a Tiszavölgy-szabályozás legközelebbi ügyvivői, mennyire tőlünk telik — arassunk bár köszönetet, bár ne — mi legalább, az egész közös

Next

/
Oldalképek
Tartalom