Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

2. füzet - Györke Olivér: Szilárd és mozgómedrű kisminták tervezés

192 Györké Olivér módosulás mértékével és a kanyargós vízfolyás áramlási képének alakulásával többen foglalkoztak és közöltek részleteket (Hankó 1964). D Egyöntetű a vélemény, — amit a kismintavizsgálatok területén élenjáró laboratóriumok kutatói is hangsúlyoznak, — hogy kanyargós és az áramlás mentén meglehetősen változó keresztszelvényekkel jellemezhető vízfolyások kismintáiban csak mérsékelt torzítás engedhető meg (Ivicsics 1962, Hankó 1964, Györké 1971, Kobus 1980, Novak—Cabelka 1981, Cunge-Ackers 1987). Meredek zátonyokat és hirtelen kimélyüléseket tartalmazó mederszakaszok modellezése torzítatlan, esetleg kétszeres torzítású kismintát igényel. Sarkantyúkkal és fenékgátakkal kapcsolatos kismintavizsgálat esetében a túlzott torzítás hamisíthatja e müvek működését a modellben. Egyes laboratóriumok nem javasolják a kisminta torzítását, mások kedvező tapasztalatokról is beszámolnak. Jó eredményeket értek el (Novak—Cabelka 1981) kétszeres torzítású modellben, a fenékgátak és sarkantyúk környezetében keletkező kimosások kiterjedésének és mélységének tanulmányozásában. Tapasztalták, hogy a torzítás fokozásával arányosan növekvő eltérések adódtak a valósághoz képest. Összefoglalásként a folyószabályozási gyakorlat igényeit szolgáló kismintákban alkalmazható torzítás mértékére vonatkozó javaslatok a következők: 3—4 x-es torzítás még elfogadható, de törekedni kell nagy méretű modellek építésével mérsékelni a torzítást. Egyes laboratóriumok a torzítás felső határaként az ötszöröst nem meghaladót javasolnak, míg mások 2—3 x-os torzítást alkalmaznak nagyobb, lomha vízmozgású folyó modellezésénél, de ehhez társul néha a modell billentése (Györké 1971). A hazai gyakorlat a 2—3, esetleg 4 x-es torzítást tart elfogadhatónak, azzal a kikötéssel, hogy a modellezendő vízfolyás jellegzetességeit, valamint a kismintavizsgálat célkitűzését figyelembe véve kell mérlegelni és törekedni mérsékeltebb torzítás alkalmazására. A kisminta torzítását általában a függőleges és a vízszintes méretek eltérő kicsinyítésével valósítják meg. A keresztszelvény torzulásának mérséklése érdekében egyes laboratóriumok a szélességi méretekre a hosszirányúakénál kisebb kicsinyítést alkalmaznak. Mozgómedrű kisminták esetében, amennyiben nem akarják túllépni a modellezett folyamatok szempontjából még eltűrhető torzítás mértékét, holland laboratóriumok alkalmazzák a kisminta „billentését" is, hogy az áramlási sebességek növelésével biztosítsák a hordalék és a mederanyag mozgatását. Torzítás nem (esetleg kivételesen) alkalmazható: Vízfolyásokban, duzzasztott-, vagy duzzasztás nélküli folyóban, kisebb tóban, medencében végbemenő, háromdimenziós elkeveredési- és transzport folyamatok vizsgálata torzítatlan modellt igényel. Froude-modellekben a turbulens transzport folyamatok helyesen modelleződnek mindaddig, amíg a főáramlás is turbulens. Ezért az áramlási viszonyok hasonlóságán túlmenően biztosítani kell a turbulencia viszonyok hasonlóságát is. A modell érdességével (turbulens áramlás, esetleg hidraulikailag sima meder), és a Reynolds-számmal kapcsolatos követelményeket, valamint a vizsgálatok modellezéstechnikai vonatkozásait Kobus (1980) ismerteti.