Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

2. füzet - Hankó Zoltán: A hidraulika kismintakísérletek a folyószabályozás szolgálatában

186 Hankó Zoltán 6. Következtetések A folyószabályozási beavatkozások vizsgálatára szolgáló hidraulikai kisminta méretezését összefoglaló gondolatmenet és a számpélda nyomán néhány közhelyszerű megállapítás és következtetés megfogalmazása indokoltnak látszik! — Szilárd medrü, az áramlási viszonyok tanulmányozására szolgáló kisminta megengedhető (legkisebb) méretaránya „ökölszabályszerüen" sem határozható meg; még kevésbé lehet erre egy konkrét számértéket (méretarányt) megjelöl ni. A kismintát a vizsgálandó folyószakaszra vonatkozó alapadatokra támasz kodva a bemutatott módon méretezni kell. A vizsgálat céljától függ a figyelembe veendő vízhozam-tartomány, s a méretezés alapja a legkisebb vízhozam, a vizsgálandó tartomány alsó határa. A méretezés legfőbb kritériuma, hogy a mértékadó (legkisebb) vízhozam mellett, a vizsgált folyószakasz minden keresztszelvényében a modellbeli Reynolds-szám elérje az 1000-es határértéket, a turbulens áramlás alsó (gyakorlati) határát. — A kisminta hidraulikai méretezése összetartozó vízszintes és függőleges méretarányokat szolgáltat. A modell kicsinyítésével nő a magassági torzítás. Ennek az áramlási viszonyok fokoztatos eltorzulása a következménye, annak ellenére, hogy a méretezés alapfeltételei között szerepelt a csavaráramlás intenzitásának azonossága. A gyakorlati tapasztalatok szerint a = 3 magassági torzítás a megengedhető felső határ. Ennél nagyobb torzítás esetén már többnyire használhatatlan ná torzul az áramlási kép. Ennek feltehető oka, hogy a csavaráramlás intenzi tását leíró összefüggés további kiegészítő ismeretet igényelne, hogy nagyobb torzítás esetére is alkalmas feltételül szolgálhasson. — Mozgó medrü kisminta hidraulikai méretezésének első lépése megegyezik a szilárd medrü kisminta méretezésével. Ehhez - a kismintabeli mozgó meder megtervezéséhez — kiegészítő előkészítés szükséges. A kisminta mozgó medrének jellemző szemátmérőjét és anyagsűrűségét egy „trial and error" eljárás eredményeként lehet meghatározni. Miután vi szonylag nagy a tervező szabadsága - feltehetően az esetek többségében — található gyakorlati megoldás a modellbeli mozgó mederanyag jellemzőinek meghatározására. — A mozgó medrű kisminta hordalékmozgási folyamatai három kérdésben eltérnek a modellezett folyószakasz hordalékmozgásától: először is a modellben nincs lebegő hordalék és ennek továbbítására fordított energiahányad a folyóban a modellbeli medereróziót fokozza. Másodszor a modell torzítása következtében igen meredekké váló partok nagyon nehezen (ha egyáltalán) építhetők meg erodálható anyagból (s még kérdéses az erodálhatóság hasonlósága), így ez gyakran szilárd partként épül meg, ez pedig a medereróziót fokozza, ha a folyó hajlamos lenne egyébként parterózióra. Harmadszor, ha a vizsgált folyószakaszra érkezik felvíz felől hordalék, de ennek modellbeli