Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A biliari Felfogó-csatorna töltésén átfolyt ár- és belvizek 139 nulása abból a szempontból, hogy a Felfogó-csatorna az árvízzel egyidőben nem hozott nagy vízmennyiséget. Az 1915. évi tavaszi árvíznél a Felfogó-csatorna töltésének megülepedett, letaposott szakaszán kellett védekezni. A töltést keresztező csatornák nagy mennyiségű belvizeket hoztak. A Fekete-körösi Armentesitő, Belvízszabályozó és Öntöző Társulat müveinél a szivattyúzási költségek magasan meghaladták más évek kiadásait. Bővíteni kellett a hosszúfoki szivattyútelep kapacitását újabb 6,0 m

3.s^' teljesítménnyel (.Korhely 1916). A Felfogó-csatorna töltésénél, az 1919. évi árvíznél, az 5—7 km közöt, a fagyökerekkel átszőtt gátszakaszon szivárgott-csorgott a víz. Kétkilométeres szakaszon nyúlgáttal kellett védekezni. Csak nagy erőfeszítéssel lehetett az elcsúszás veszélyétől a töltést megvédeni. A töltés 22-42 km közötti szakaszán, nagyobbrészt szikes anyagból épült a töltés, és magassághiányai is keletkeztek. Ezen a szakaszon 1919-ben hat helyen következett be töltésszakadás, melyeket sikerült elzárni. A vizek levonulása után, a helyreállítás alkalmával számos helyen nagyméretű üreget találtak a töltésben. Az 1919. évi nagyvizek további töltéserősítések szükségességére hívták fel a figyelmet. Emelni kellett a Sebes- és Fekete-Körös töltését, s így a bihari Felfogó-csatorna töltése is ezt kívánta. Az első világháborút követő új országhatár kettéosztotta az árvédelmi szempontból egységet alkotó, töltésekkel védett árteret. A Sebes-Körös Armentesitő társulat 897,19 km

2 (155 908 kat. hold) területének 13%-a, a Fekete-Körösi Armentesitő, Belvízszabályozó és Öntöző Társulat 864,94 km

2 (150 303 kat. hold) területének 61%-a Romániához került (

Becker 1939). Vele együtt egész terjedelemben a bihari Felfogócsatorna is (1. ábra). Ez a körülmény a magyar ártéri őblözet szempontjából rendkívül kedvezőtlen helyzetet eredményezett. A Felfogó-csatorna töltésének átszakadása esetén nemcsak nagykiterjedésű mezőgazdasági területek kerülhettek elöntés alá, hanem másodlagos védelem nélküli lakótelepülések is súlyos árvízkárokat szenvedhettek. így Körösnagyharsány, Biharugra, Geszt, Mezögyán, Nagygyanté, Sarkad, Sarkadkeresztúr, Kötegyán, Ujszalonta és Méhkerék helységek veszélyeztettek. A román területen a folyók és a Felfogó-csatorna mentén a töltésfejlesztések hosszú éveken át szüneteltek. Az 1922. évi februári nagy havazások és a hossza fagy után, március végén és áprilisban, a hóolvadás nyomán akkora belvizek értek a Felfogó-csatornát keresztező műtárgyakon át az alsó területre, hogy azokkal a belvízlevezetö rendszer megbirkózni nem tudott. Rendkívüli súlyos károk keletkeztek a magyar területen. Az 1922-es belvizes év után, a trianoni határt keresztező, természetes érmedreket, mélyfekvésű területeket, magyar oldalon több helyen - összesen 9945 m hosszúságban - áttöltötték. E töltések eredményeként, bár az 1923 és 1924-es évek igen magas vízjárásúak voltak, de nem okoztak komolyabb károkat.