Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Goda László: A Duna gázlói Pozsony-Mohács között

А Пипа gázlói Pozsony-Mohács közöli 89 A csenkei gázló melett nagy gyakorisággal jelentkezett a Tál /, (1726 fkm) és az istenhegyi (1721 fkm) gázló (10. ábra). A gázlócsoport alsó tagja a Garam torkolata alatt, a Helemba-sziget felső végénél kialakult garamkövesdi gázló (1714 fkm). A 70-es években rendszeresen jelentkező gázló az áramlási irányok hirtelen törése miatt volt veszélyes a hajózás számára. A többmilliós tömegű kottások és sarkantyúk eredményeképpen javultak a gázló adott­ságai, a túlkotrás miatt viszont új gázló jött létre a Helemba-sziget alsó végénél (1711 fkm). 2.3.3. A Szob-Budapest szakasz. Az Ipoly torkolata alatti Duna-szakaszon a 60-as évek elején négy gázló akadályozta a hajózást az 1683-1674 fkm közötti szakaszon (11. ábra). Ezek megszűntetése néhány éven belül megtörtént, részben kotrással, rész­ben folyószabályozási művekkel. Mintegy tíz év elteltével 1975-ben jelentkeztek újabb gázlók Dömös (1699 fkm), illetve Vác (1680 fkm) térségben. Mindkét gázló lét­rejöttét elsősorban a túlzott ipari kotrás okozta. A sziklás medrű dömösi gázlón a víz­járástól függően bármikor kialakulhat gázlós állapot, a gázlós napok évi átlaga 100 körül van, a minimális gázlómélység 1,3 m. Jóllehet a dömösi gázló még csak 16 éve „üzemel", 77 esetben volt mértékadó a Duna magyar szakaszán és 7 esetben az egész Dunán. A változatlan sziklameder meglétét tanúsítja a dömösi minimális gázlómély­ségek és a nagymarosi évi legkisebb vízállások szoros kapcsolata is (12. ábra). A váci gázló „együttjár" a dömösi gázlóval. 2.3.4. А Budapest-Dunaföldvár szakasz. A Budapest-Dunaföldvár közötti Duna szakaszon a budafoki gázló ( 1637 fkm) kivételével rendszeresen előforduló gázlók nem jelentkeztek (11. ábra). Figyelemre méltó azonban, hogy a 80-as évek végén, több - korábban nem észlelt - gázlót is megfigyeltek. A sziklás altalajú budafoki gázló a Budapest alatti folyószakasz csúcsgázlója. A gázlós napok száma átlagosan 60, esetenként 100 fölé emelkedik. A minimális gázlómélység 1,3 m volt. A gázlóviszonyok változása jól nyomonkövethető a 13. ábrán, ahol a budafoki gázlómélységcket tüntettük fel a budapesti vízállások függ­vényében. A 60-as évek kiinduló helyzetét reprezentáló elméleti egyenes a csatla­kozó szakaszok kotrása miatt felfelé csúszott cl, ami azt jelentette, hogy azonos budapesti vízálláshoz 0,3-0,4 m-rel kisebb gázlómélység tartozott. Ezen kívánt se­gíteni a 80-as években robbantással végrehajtott mélyítés, ami a gázlómélységcket megnövelte. 2.3.5. A Dunaföldvár-Mohács szakasz. Az újabb gázlócsoport (11. ábra) legfelső tagja Dunaföldvár (1559 fkm). Rendszertelenül jelentkező gázló, egyes évcsopoitok­ban ( 1961-64, 1982-86) a gázlós napok száma 50-100 között mozgott. Néhány esettől eltekintve a gázlómélység nem jelentett problémát. A Solt térségében jelentkező há­rom gázló (Solt I., Solt II., Harta) elsősorban azért érdemel figyelmet, mert aktivitásuk a 80-as évek végérc felerősödött, ami azt mutatja, hogy a folyószakaszon újabb átren­deződés indult meg. Az előbbi megállapítás vonatkozik a barakai gázlóra is (1521 fkm), amely a vizsgált időszak 50%-ában előfordult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom