Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Rákóczi L.-Sass J.: A Felső-Duna és a szigetközi mellékágak mederalakulása a dunacsúni duzzasztómű üzembehelyezése után

52 Rákóczi László és Sass Jenő Figyelemre méltó, hogy a mederanyagminták alakjának és egymáshoz viszonyított helyzetének említett markáns változásai jelzik az aránylag nagymértékű mederátalakulásokat is. A 3. ábrán az is megfigyelhető, hogy az 1993. és 1994. évi felmérési görbék többnyire fedésben vannak, vagy közel haladnak egymáshoz, míg az 1992. évi görbétől inkább eltérnek. Mindez azt bizonyítja, hogy ezen a folyószakaszon a mederváltozások zöme az elterelés utáni egy-másfél évben (nyilvánvalóan az ismétlődő megosztott árhullámok hatására) lezajlott és a második évben a folyamat alig folytatódott. Egy jobb kanyar alsó szakaszán (/. ábra) lévő bal parti sarkantyúsor végénél elhelyezkedő 141 .VO (1833,23 fkm) szelvény mederanyagának szemösszetétele (4. ábra) 1992-ben is vegyesebb volt, mint az előbb bemutatott 145.VO szelvényben. A sarkantyúk hordalékmegállító, feltöltődést elősegítő hatása azonban az új vízjárási helyzetben fokozottan érvényesül: a meder bal felén vett minták görbéinek alakja kifejezetten lerakódási hajlamra utal, de a jobb oldaliak összetétele is jelentősen finomodott a vizsgált időszakban. Az 5. ábra szerint a 141.VO szelvényben jóval nagyobb arányú lerakódás mutatkozik mind a bal, mind a jobb part mellett, mint a felette lévő 145.VO szelvényben. Feltehetőleg a főmeder felső szakaszáról kimosott finom kavics és homok rakódik le itt és a lecsökkent hordalékmozgató erejű áramlás csak a meder középső sávjában képes többé-kevésbé továbbszállítani az érkező hordalékot. A megosztott árhullámok főmederre jató része а legdurvább kavicsból álló természetes mederburkolatot nem képes felszakítani annak ellenére, hogy a dunacsúni gát hirtelen megnyitása ugrásszerűen megnöveli a vízfolyás kimosó képességét. Ilyenkor a finomabb görgetett hordalék mozog, de néhány km úthossz megtétele után a csúni gát ugyancsak hirtelen visszazárása következtében megáll. A dunacsúni vízlépcső alatti Duna-szakasz minden VO szelvényére kiterjedő vizsgálatból kitűnik a megosztott árhullámok levonulása alatt meglóduló, majd a hosszú, csak a „fenntartó vízhozamot" vezető időszakban a korábban fellazult hordalékszem frakciókat elterítő szakaszos hordalékszállítás ténye. A részletes (100 m-enkénti szelvényekben végzett) mederfelmérések eredményeinek különbségeiből számított medetmélyülésck és töltődések hossz-szelvény menti értékei (6. ábra) mutatják ezt a rövid szakaszon váltakozó előjelű mederátalakulást az 1840-1832 fkm közötti szakaszon. 1832-1828 fkm közötti a kimosódás jut túlsúlyra. Az 1828 fkm feletti szakaszról elszállított mederanyag Dunaremete térségében, sőt egyre inkább alatta rakódik le. Ezért vizsgáltuk különös figyelemmel az 1823,77 fkm-nél található inflexiós 129.VO szelvényt, amelynek közepén és teljes jobb felén finom homok és iszap rakódott le az 1992-ben még szinte teljesen durva kavicsból állt mederre (7. ábra). A meder bal felén (120 m-re a BVO-tól) is sokat finomodott a kavicsmeder és csak a bal part közelében maradt nagyjából változatlan. Megjegyzendő még, hogy a 7. ábrán először jelenik meg az 1994. évi lerakódott anyagban 40-60%nyi olyan finomsági! szemcsefrakció, amely zömmel a lebegtetett hordalékot alkotja és csak igen kicsiny áramlási sebességű szakaszokon képes leülepedni. A 8. ábra szel vény felmérési adatai néhány deciméter vastagsági! lerakódást mutatnak a középső, valamint a bal oldalon. Az Ásványráró térségében látható nagymér-