Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Rákóczi L.-Sass J.: A Felső-Duna és a szigetközi mellékágak mederalakulása a dunacsúni duzzasztómű üzembehelyezése után

A Felső-Duna és a szigetkőzi mellékágak mederalakulása... 49 A mérési munkát 1994-ben két részben végeztük el: az 1814-1840 fkm között júliusban, az 1795—1814 fkm között novemberben. A két mérés között nem vonult le akkora árhullám a Dunán, amelyet a főmeder és a bősi üzemvízcsatoma között megosztottak volna. Meghatároztuk azt a felszíngörbét (viszonyító felületet), amely mindhárom évbeli szelvények mérési tartományába magasságilag beleillik, azt metszi. Ehhez számbavettük a mért keresztszelvények bal, illetve jobb part felőli végét magassági értelemben. Az 1992. évi mérések csak felvételi vízszéltől felvételi vízszélig terjedtek, azaz magasságilag nem érték el az 1993. és 1994. évi méréseket. Megállapítottuk, hogy a vizsgálathoz előzetesen leginkább alkalmasnak ítélt 1990. évi hajózási kisvízszín (MVSz '90) több szakaszon magasabban halad, mint az 1992. évi szélső szelvénypontok. Végül az MVSz '90-2 m szinten futó „felszíngörbe" elégítette ki a kezdeti feltételt, így vonatkozási felületnek azt fogadtuk el. E felszíngörbe alatt számítottuk az egymástól kb. 100 m-re levő szelvények közötti medertérfogatok 1992., 1993. és 1994. évi értékeit, meghatároztuk az 1992-93., 1993-94. és 1992-94. évi térfogatváltozásokat. Az 1992-94 közötti időszakban az Öreg-Dunán 200-300 m

3s 1 között ingadozó, ún. „fenntartó vízhozam" folyt, azonban összesen hat ízben, közepes árhullámok levonulása idején a bősi üzemvízcsatoma tehermentesítése érdekében 1000-2000 irfs

1 közötti csúcsvízhozamú árhullámrészeket bocsátottak le a dunacsúni duzzasztómű vön a főmederre. Ennek egy része kilé|x:tt az időközben a felső végükön megnyitott szigetközi ágrendszerekbe. A hirtelen megindulással és megszüntetéssel jellemezhető, tehát rendkívül természetellenes lefolyású árhullám-részek időtartama öt esetben nyolc nap alatt maradt és csak egy ízben (1992. november-decemberében) haladta meg a három hetet. A két ( 1992. és 1994. évi) mederanyag mintasorozat eredményeinek összevetése egymással, valamint a mederfelmérésekből meghatározott mederváltozásokkal következtetések levonására ad lehetőséget az Öreg-Duna, a bősi üzemvízcsatoma visszatorkollása alatti Duna-szakasz, valamint a jobb parti mellékág-rendszerek mederdinamikájának alakulására nézve. 3. A főmeder változásai a mérési eredmények összevetése alapján Az 1992. és 1994. évben vett mederanyag minták szemösszetételi görbéit talajfizikai laboratóriumi elemzéssel határoztuk meg és a két évnek megfelelően csoportosítva egy-egy diagramra raktuk fel. Hasonlóképpen egy közös lapon ábrázoltuk a mintavételi szelvények 1992., 1993. és 1994. évben felmért alakját. Megjegyezzük, hogy a távolság értékek a bal parti VO kőtől értendők a mederanyag szemösszetételi görbéken feltüntetett mintavételi helyekkel való összevethetőség érdekében. A vízfolyás szerint lefelé haladva hat kiválasztott keresztszelvény (az 1837,11, az 1833,23, az 1823,77, az 1813,05, az 1810,12 és az 1801,37 fkm) példáján mutatjuk be (1. ábra), hogyan tükröződnek a mederváltozások a meder felszíni rétegének szemösszetételi változásaiban, továbbá hogyan támasztják alá az előbbiekből levont következtetéseket az