Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Filotás Ildikó: A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény

438 Filolás Ildikó született, amikor is a magántulajdonra épült társadalomban alapvető feladat volt a magánérdekeknek a jog eszközeivel történő érvényesítése és védelme. Az első vízjogi törvény egyes rendelkezései egészen 1965. július l-ig hatályban voltak, amikor is a még hatályban levő rendelkezéseketfelvállolla az 1964. évi /V. törvény, az lín. második vízügyi törvény. Az első vízjogi törvény a vízzel kapcsolatos magánéletviszonyokat szabályozta, a második vízügyi törvény pedig a megváltozott és szinte kizárólagosságot élvező állami tulajdon alapján kimondta a közfeladatok kizárólagosságát, az állam kizárólagos kötelezettségét és felelősségét, az állam korlátlan gondoskodási kötelezettségét és közvetlen beavatkozást is jelentős végrehajtó-rendelkező tevékenységét. A második vízügyi törvény és annak végrehajtási rendelete 1964. december 13-án keriilt kihirdetésre és rendelkezéseik 1965. július 1 -jén léptek hatályba. A törvény szövegének lényegi módosítására tulajdonkép|)en csak három ízben, a kormányzati -munkarendszer megváltoztatásával kapcsolatban, ezt követően az új önkonnányzati feladatok jelentkezésével, majd a közcélú létesítmények üzemeltetésére vonatkozó koncessziós feladatok meghatározásával került sor. A törvény szövegének 30 éves hatálybantartását, illetve azt, hogy rendelkezései - a megváltozott körülmények között is viszonylag jól alkalmazhatók, a törvény keretszabály jellege, továbbá az magyarázza, hogy a különféle változásokra kevésbé érzékeny műszaki igazgatási szabályokat tartalmazza. A törvény rendelkezései viszonylag jól kimunkáltak, megala|X>zottak, és a törvénykezés időpontjára figyelemmel mindenképp előremutató jellegűnek bizonyultak. Számos oka volt annak, hogy a vízjog újrakodifikálása mára ismét elkerülhetetlenné vált. Új, és egyben feltétlen változtatást igénylő elem a társadalmi-gazdasági-politikai viszonyokban és ennek kapcsán a tulajdoni viszonyokban bekövetkezett változásban áll, ehhez társul az állam megváltozott szerepvállalása az önkonnányzati rendszer belépése, annak újszerűsége; figyelemmel a kötelezően ellátandó és „felvállalt" feladataira. A vízgazdálkodási joganyag önmagában nem igényel új elveket és eredendően új jogintézményeket, vagyis a változ/is oka nem elsősorban a szakmában rejlik, de köztudott, hogy a szakmában is hosszú ideje növekedett a megoldatlan problémahalmaz. Az új - sorban a hannadik - törvény megalkotására irányuló előkészítő munka során ezért meg kellett találni a korszerűsítés és hagyományőrzés megfelelő arányát. A második törvény a vízügyről szól, a hannadik pedig a „vízgazdálkodásról" címet viseli. A vízügyről szóló törvény a szocialista jogalkotás tennéke, amikor is az állami tulajdon és az állam tevékenységét végző centrálisán alárendelt szervezetrendszer állt a szabályozás középpontjában, ezért találó a szervezetcentrikus vízügy elnevezés. A harmadik törvény abban az időszakban született, amikor a gazdaság hatja át és határozza meg az élet minden teriiletét, így a vizekkel kapcsolatos tevékenységet is. A törvény címe éppen ezért megfelelően jellemzi az abban megfogalmazott rendelkezések tartalmának lényegét, azaz a vizekkel való szükségszerű gazdálkodás követelményét.