Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Filotás Ildikó: A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény

Vízügyi Közlemények, LXXVII. évfolyam 1995. évi 4. ftizet A VÍZGAZDÁLKODÁSRÓL SZÓLÓ 1995. ÉVI LVII. TÖRVÉNY DR. FILOTÁS ILDIKÓ „Ugyanazokba a folyókba lépünk és mégsem ugyanazokba lépünk" vagy ahogy közismert: „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba". Ezek a szavak az epheszoszi Herakleitosz ókori bölcs szavai a civilizá­ció hajnalának korából. Herakleitosz a dialektika, a állandó mozgás, változás törvényszerűségeit kutatta. A folyóra tekintett, amelynek hul­lámai elszaladtak szemei előtt, hogy egyre újabbaknak adják át helyü­ket, miközben a meder (és maga a víz is) ugyanaz maradt. Ha a hullámot sikerült volna megállítania, a legfontosabb: a folyó meghal, mivel an­nak a mozgás, a változás a lényege. A mai magyar valóságot, mint hullámokkal, fodrokkal teli folyót szem­lélve, kézenfekvő a hasonlat, szükség van egy állandó mederre ahhoz, hogy a hullámok és a víz - együtt a folyó - utat nyerhessen. A mindennapi tevékenység számára a tételes jogi normák, vagyis a jog­szabályok jelentik a cselekvés kötelező irányát, és egyúttal biztosítják az állandóságot. Az emberi környezet védelem alatt álló elemei között különleges szerep illeti meg a vizet. E sajátosság egyrészt a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaiból ered, ami a vizet helyettesíthetetlenné, pótolhatatlanná és kiválthatatlanná teszi. A másik sa­játosság abból adódik, hogy a víz a környezet egyéb védett tárgyaival szerves kapcso­latban áll. Ugyanez a szerves kapcsolat figyelhető meg a társadalom színterén is. Nincs ugyanis az emberi tevékenységnek olyan területe, része, mely ne állna közvetlen, vagy közvetett módon valamilyen kapcsolatban a vízzel. Az is köztudott, hogy bár a Föld felszínének több, mint kétharmadát borítja víz, a hasznosítható vízkészlet ennek csupán alig több, mint 2%-a és ennek is egy része jégtakaró és gleccser. A víz iránti igény ugyanakkor rohamosan nő. Addig, amíg a víz korlátlan mértékben áll rendelkezésre, addig a vízigények kielégítése sem jelent prob­lémát, de ha mái- a vízkészletek lekötöttek, a jelentkező új és jogos igények kielégítése feszültségekhez vezet. Mindezek miatt a gazdasági fejlődés viszonylag korai szakában jelentkezett a víz­gazdálkodással kapcsolatos szervezeti és jogi szabályozás igénye. A vízügyi állami­gazgatás, mint keret és a vízügyi jog, mint eszköz kialakulása egyértelműen a történeti fejlődés eredménye; a folyamatot a vizekkel való gazdálkodás fontosságának és jelen­tőségének a felismerése indította el, és tartja ma is fejlődésben. A vízgazdálkodás, mint feladat, továbbá annak szervezeti és jogi kialakulása az ókorra vezethető vissza, ennek számos tárgyi bizonyítéka hazánk területén is téllelhe­tő. Az első, vízzel kapcsolatos tevékenységek többnyire a vizek káros hatásai elleni védelemre és a vizek hasznosítására (lecsapolás, öntözés) szorítkoztak. Az első vízvé­A kézirat érkezett: 1996. П. 27. Dr. Filolás Ildikó jogász, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) főosztályvezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom