Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

416 Szlávik L.-Reich fíy. sebb-nagyobb fenntartási munkákat végeznek saját fizikai munkával is. Az őrszemélyzet a legérzékletesebb példája annak, hogy nagy hagyománnyal, elvszerüen és hatékonyan képes összekapcsolódni a magyar vízgazdálkodásban a „hatósági" feladatok ellátása a közcélú-közérdekű létesítmények üzemeltetésével, fenntartásával. Az összlétszámból mintegy 2700 to lát el államigazgatási feladatokat (ebből mintegy 1000 fő kizárólagosan hatósági tevékenységet végez, 1700 fő pedig - ezek többségében műszakiak és az őrszemélyzet - munkaidejének egy részében végez ilyen feladatot), 2800 fő pedig üzemelési, kezelési feladatokat lát el. Ezek a számok természetesen absztraktak, mert az állományon belül - mind a szervezetben, mind a személyeket tekintve - mélyen, hagyományosan össze van fonódva a feladatok ellátása. A minősített - 1-Ш. fokú, ill. rendkívüli - helyzetben történő védekezési munkára a vízügyi igazgatóságok teljes személyzete be van osztva. Meg kell jegyezni azt is, hogy a gazdasági igazgatóhelyettes felügyelete alatti funkcionális, kiszolgáló terület jelentős változás előtt áll. A kincstár - előzőekben ismertetett - kialakításával az eddigi költséggazdálkodásról át kell térni előirányzattal való gazdálkodásra, a nettó bérfolyósítás mélyen érinti a munkaügyi és pénzügyi szervezetet stb. Ennek létszám hatását ma még nem lehet pontosan számszerűsíteni, mert még nem ismerjük a kincstár által majd alkalmazandó technikákat, de valószínűsíthető, hogy a funkcionális feladatokat ellátó területen létszám csökkenést okoz majd. 5. Összefoglalás Magyarországon a vízgazdálkodással, a vízüggyel kapcsolatos feladatok társadalmi munkamegosztása évszázados fejlődésben alakult ki. 1990 óta olyan lényeges változások következtek be, amelyek az állam paternalista feladatvállalásának lebontásához szükségesek. Ennek legjelentősebb momentuma az 1995. évi LVII. törvény megalkotása a vízgazdálkodásról. Számos jogszabályt dereguláltak, az önkormányzati törvénycsomaggal „helyére került" a helyi vízgazdálkodási közfeladatok ellátása. Ugyanakkor munkamegosztási anomáliáik jelentek meg és állnak fenn a KHVM-KTM között, illetve nem jól telepített feladatok vannak KTM-nél, elsősorban a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmével kapcsolatban. A vízgazdálkodással kapcsolatos tulajdonviszonyok - a közcélú és közérdekű feladatok ellátásának eszközei - tekintetében a szükséges törvényi szabályozások megtörténtek. A tulajdonviszonyoknak így elhatározott átrendeződése azonban néhány tekintetben lassan folyik. Ennek to területei a következők: - A vízi közművek önkormányzati tulajdonba helyezése megtörtént. Számos, nem a vízi közművek körébe tartozó vagyontárgy esetében - pl. árvízvédelmi létesítmények, kisvízfolyások, csatoniák medrei - azonban a megfelelő anyagi feltételek hiányában a vagyonátadás eddig meghiúsult. - A szabályozás még nem biztosítja a társulati jellegű tulajdonlás feltételeit a közcélú és közérdekű vízi létesítmények esetében. E tekintetben a törvényalkotás