Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 391 tetlen az érdekütközések minden síkjára rálátást biztosító információs rendszer, továbbá a hosszú távú előrelátást biztosító tervezési rendszer. A fenti történeti áttekintés összeállítása során kellett rájönnünk arra is, hogy a vízügyi történeti kutatásokban van néhány hiányzó láncszem, amelyek pedig hasznosak lehelnének múltunk - és jövőnk - megítélésében. Nagyon kevés az információ és azok is szétszórtan találhatók meg a vízzel való gazdálkodás „gazdaságtörténetére" vonatkozóan. Ilyenek pl. a tulajdonviszonyok, különböző támogatási rendszerek, azok összefüggései a konik általános közgazdasági gyakorlatával és állapotával, összességében: a vízzel való gazdálkodás gazdasági intézményrendszere. Azért is feltűnő ezek hiánya, mert a magyar vízgazdálkodás körül ma elsősorban gazdasági célú változás zajlik: a kollektív tulajdonra épülő társadalmi-gazdasági stniktúra visszavezetése a magántulajdonra épülő stniktúrába. Az is nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar vízgazdálkodás az elmúlt évszázadokban a magántulajdon környezetében működött, tehát az ehhez való visszatérést kell megvalósítani, megőrizve azért az elmúlt évtizedek fejlődésének nagyon sok pozitív vonását. Ez a véleményünk tennészetesen nem kisebbíti nagyrabecsülésünket a vízügyi történetírás nagyon alapos szakmatörténeti és szervezet-történeti munkái irányában. 1.5. A közelmúlt Az elmúlt öt évben a vízügyi szolgálat gyökeres álalakításon-álalakuláson ment keresztül. Ennek nyilvánvaló oka a hazánkban zajló társadalmi (kíil- és belpolitikai, gazdasági) rendszerváltozás, aminek a vízügyre vonatkozó főbb elemeit a következőkben foglaljuk össze. 1990 őszén kialakul a - lényegében ma is érvényes - kormányzati munkamegosztás. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumból, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumból, tovább a Belügyminisztérium egyes egységeiből létrehozzák a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot (KTM), valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot (KHVM). A vízzel való gazdálkodás korábbi egysége megbomlik - a korábban egységes vízügyi szolgálat feladat- és hatáskörét (és ennek következményeként szervezetét is) megosztják két minisztérium: a KHVM és a KTM között. A minisztériumok közötti feladat- és hatásköri megosztás következtében - szakmai szempontból indokolatlanul és helytelenül - elkülönül a vízzel való gazdálkodás mennyiségi és minőségi feladatrendszere, ezzel a központi irányítási feladatok ellátása során kettőződés (is) létrejön. A vízkészletek „mennyiségi és minőségi védelme" a KTM-hez kerül, az ezzel kapcsolatos technikai részletek pontos definiálásának hiánya sok vita forrásává válik. A kormányzati munkamegosztással párhuzamosan módosul a területi szervezet is: vízügyi igazgatóságok és környezetvédelmi felügyelőségek alakulnak az 1988-ban létrehozott környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok szétválasztásával. A szétválasztásra jellemző, hogy a környezetvédelmi terideli szervek az 1988. évi egyesítéskor mintegy 800 millió Ft értékű eszközt vittek be az egyesítell igazgatóságokba, az igazgatóságok szétválasztását követően viszont mintegy 3,5 milliárd Ft vagyonnal alakultak újjá.