Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Domokos Miklós: Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai
364 D <im okos Miklós - A különböző G CM-m о deliekkel - a 2. ábra szerint vitatható hipotézisek alapján - kapott eredmények közötti jelentős eltérések (75. és 25. ábra), valamint az ezen eredmények hidrológiai következményeinek vízgyűjtő-léptékre való lebontásával járó nehézségek arra figyelmeztetnek, hogy ezeket az előrebecsléseket igen óvatosan kell kezelni (KlemeS 1974, G leiek 1989). A GCM- és a hidrológiai modellek összekapcsolására, köztük a LAM-motlellek alkalmazására már megkezdett erőfeszítések remélhetőleg érezhetően mérsékelni fogják az említett bizonytalanságokat. Napjainkban még a témakör vezető szaktekintélyeinek körében sem mondható egységesnek e bizonytalanságok megítélése. Eire példaként a WMO 1989-ben Helsinkiben tartott „Éghajlat és víz" konferenciája két főelőadójának egy-egy megállapítását idézzük. Budyko ( 1989) szerint „kb. 2030-2050-ig az átlaghőmérséklet változása nemcsak helyes előjellel és nagyságrendben becsülhető (ami csaknem triviális), hanem a hiba a várt hőmérséklet-változás 50%-a alatt is marad." Ugyanakkor Bach (1989) szerint „különösen a csapadék- és a talajnedvesség-változás tekintetében nem csupán annak nagyságát vagyunk képtelenek megbecsülni, hanem még a regionális változások előjelét sem tudjuk valamelyes megbízhatósággal megmondani." - A harmadik következtetés azzal kapcsolatos, hogy az eddigi GCM-vizsgálatok zöme stacionárius jellegű volt, amennyiben mindig egy-egy rögzített C0 2-szintre vonatkozott. Hasznos lenne, lia a jövőben olyan vizsgálatok is folynának, amelyek már nem támaszkodnak erre a - hidrometeorológiai tapasztalatok szerint legfeljebb rövidebb időtávokon belül elfogadható munkahipotézisre, ami egyben a reálisan várható - az eddigi vizsgálatokban feltételezetteknél jóval kisebb - C0 2-koncentrációk figyelembevételét is lehetővé tenné (2. ábra). Mindenképpen rá kell azonban mutatnunk an a, hogy a feltételezett éghajlatváltozás miatt világszerte kezdeményezett - elsősorban az emberi beavatkozások egyre gyorsabban terjedő és mélyülő hatásmechanizmusát vizsgáló - meteorológiai és hidrológiai kutatások, a várt változások jövőbeli bekövetkezésétől vagy elmaradásától függetlenül is, gyakorlati és kutatási szempontból egyaránt igen jelentős eredményekkel jártak és járnak. Végső következtetésként pedig csak egyetértőleg idézhetjük a következő ajánlást a WMO (1988) Hidrológiai Bizottságának állásfoglalásából: „A számos bizonytalanság ellenére is időszerűnek tűnik, hogy a vízkészletekkel foglalkozók a jövő vízellátásának tervezése során vegyék figyelembe a változékonyság bizonyosságát és a változás lehetőségét". IRODALOM Aellen. M.: Les variations recentes (les glaciers suisses. Geogr. Fis. et Dinain. Quat. 8 (5), 1985. Aellen, M.-Heherti, VV.: Les variations tie glaciers suisses en 1986/87 et 1987/88: rapport préliminaire. Société 1 lydrotechnique de France, Grenoble, 1989. Arnbach. Anstieg der C(h-Konzentration in der Atmosphäre und Klimaänderung: Mögliche Auswirkungen auf den ürönlandischenn Eisschieid. Wetter und Leben, 32, 1980.
