Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Domokos Miklós: Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai
362 D <im okos Miklós os növekedése, de változatlan csapadéktartamok és -intenzitások esetén vizsgálta a csatornahálózatot terhelő víztömeget, a telített csatornaszakaszok hosszát és az elöntött területfoltokat. A vizsgálatból az eredményeket összefoglalóan szemléltető37. ábrát mutatjuk be, hangsúlyozva a csapadék-események belső szerkezetének változatlanságára tett feltevés erősen közelítő voltát. 5. Általános következtetések A lehetséges éghajlatváltozásra, s annak hidrológiai-vízkészlet-gazdálkodási hatásaira vonatkozó ismeretek áttekintéséből nyilvánvalóan következik annak fontossága, hogy a vízimémökök is megismerjék és megértsék ezeket a folyamatokat, hogy idejében megtehessék a szükséges és lehetséges műszaki ellenintézkedéseket, de annak fontosságára is, hogy mindvégig tudatában legyenek ezen ismeretek rendkívül bizonytalan voltának. Az éghajlat jövőjével kapcsolatos becslések bizonytalanságát kitűnően jellemzi az MTA Meteorológiai Tudományos Bizottságának állásfoglalása: „A megfigyelések szerint lény, hogy a Föld éghajlata a 20. század folyamán 0,4-0,6 C-nyit melegedett és az 1980as évtized az elmúlt 150 év legmelegebb évüzede volt (3. és 4. ábra). Az éghajlati modellek tanúsága.szerint a felmelegedésnek ez a mértéke megfelel az üvegház-gázok koncentráció-növekedésének (2. ábra). Ugyanakkor nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy mindössze az éghajlati rendszer belső folyamataiból eredő tennészetes változékonysággal állunk szemben: az elméleti számítások szerint az elmúlt száz év hőmérsékleti ingadozásainak összes sajátossága az éghajlati rendszert érő minden külső hatástól mentesen, önmagától is kialakulhatott volna" (MTA 1991). Ezzel az értékeléssel jól összecseng az Éghajlatváltozás Kormányközi Panel III. Munkacsoportjának 1995. januári illéséről érkezett beszámoló, amely szerint „az éghajlatváltozás hatásainak megítélésével némi elbizonytalanodás volt érezhető, amely az új jelentés szerint az eddig vártaknál kisebb hatásokra fog vezetni (pl. a ССЬ-növekedés mértéke, a felmelegedés mértéke, a tengerszint-emelkedés nagysága tekintetében)." A GCM és AHM modellekkel a hidrológiai körfolyamat lehetséges változásaira kapott eredményekkel kapcsolatban az alábbi három fő következtetés ajánlható az érdekeltek figyelmébe: - Az északi félteke közepes és kis szélességeinek a tartományában a GCM-ek működéséhez feltételezett - és a 2. ábra tényszámaihoz képest a következő akár 50-100 éves időszakra vetítve is túlzottnak tűnő - 100-300%-os C0 2-koncentráció növekedés esetén általában a sokévi átlagos csapadék csökkenése és éven belüli kedvezőtlenebb eloszlása, az evapotranszspirációs veszteség növekedése és a talaj-nedvességtartalom csökkenése várható. Ha a C0 2-koncentráció növekedés mértékére vonatkozó említett feltételezések megalapozottnak, illetve valószínűnek bizonyulnak, akkor a várható káros hatások mérséklése érdekében idejekorán meg kell tenni a szükséges vízkészlet-gazdálkodási intézkedéseket (tározók építése, víztakarékos ipari és mezőgazdasági technológiák bevezetése stb.) (MTA 1991).
