Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós: Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai

342 D

<

im okos Miklós 19. ábra. A csapadék-események fő jellemzőinek a 4 X COi szcenárió esetén havonként várható megváltozása Firenze-Ximeniano állomás környezetében (fíurlando-Rosso 1990b) Fig. 19. Monthly expectable variation of the main characteristics of precipitation events in the area of the Ximeniano station of Florence for the scenario 4xC()i Bild 19. Die monatlich zu erwartenden Veränderungen der Hauptcharakteristika der Niederschlagsereignisse im Fall des Szenarios 4 x CCb an der Meßstation Firenze-Ximeniano földrajzi szélességtől. A párolgás-növekedés ilyen egyenletes és a csapadék-növekedés ezzel szemben határozottan egyenlőtlen eloszlása (16. és 17. ábra) közötti látszólagos ellentmondást az északi féltekén zajló felhalmozódási mechanizmus, vagyis az a jelenség okozza, hogy a kisebb szélességek tartományában elpárologtatott ill. elpárolgott vízgőz egy részét a légáramlások az északi sark felé szállítják, mielőtt még elpárolgása helyén csapadékként lehullhatna, ami miatt a nagy szélességek tartományában jelentősebb a csapadék-növekedés, mint a kis szélességek tartományában. A Sellers et al. (1986) által kidolgozott „egyszerűsített bioszféra-modell" (SÍK) a bioszféra és az atmoszféra közötti anyagcsere-fluxusok együttesét, s ezzel a növénytakaró viselkedését, egy ellenállás-típusú elektromos analógia segítségével jeleníti meg. E modell azonban nem alkalmas az olyan - pl. a gyökérzóna mélységében, vagy a lombozat méreteiben bekövetkező - dinamikus változások érvényesítésére, amelyek a növényzetnek az új környezeti viszonyokhoz való spontán alkalmazkodásaként jelentkezhetnek. E fogyatékosság kiküszöbölése céljából Eagleson és Segarra (19X5) a növénytakaró elemei közötti dinamikus egyensúly olyan modellezését javasolta, amely a talaj vízkészletének és a napsugárzásnak a kiaknázását célzó versengés kritériumain alapul, rámutat-