Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Domokos Miklós: Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai
336 D <im okos Miklós mechanizmusának és a hőmérséklet-változás e mechanizmusra gyakorolt potenciális hatásának az ismeretében - intuitíve is várt megváltozást az eddig végzett tárgybeli vizsgálatok többsége előre is jelzi. Megjegyzendő viszont, hogy a csapadék erősen függ számos olyan tényezőtől (többek között az orográfiai viszonyoktól, a szárazföldek és a tengerek közötti helyi kölcsönhatásoktól, valamint a légköri perturbáció átmeneti jelenségeitől), amelyek a globális léptékű modellekben csak elégtelen módon érvényesíthetők ( Mitchell 1989). Fenomenológiai szempontból az is a nyomgázok légkörbeli töménység-növekedésének a válható hatásai közé tartozik, hogy nagyobb magasságba kerül a termikus zérusszint, aminek következtében csökken a hó-csapadéknak az összes csapadékhoz viszonyított aránya. Ezért aztán számos, eddig esős-havas csapadékjárású vízgyűjtő (túlnyomóan) esős csapadékjárásúvá válik, ami közvetve a vízgyűjtő-léptékű hidrológiai körfolyamat jelentős megváltozását okozhatja. 3.1.1 • GCM-eredmények. A különböző GCM-ekkel kapható eredmények közötti eltérésekre jó példát mutat be a 15. ábra, amelyen a június-augusztusi 3 hónapos időszak átlagos napi csapadéka megváltozásának három különböző GCM-mel meghatározott földrajzi eloszlása látható. Az ábrákon a sötétített területfolyokon a csapadék csökkenése várható. A modellek: a Princetoni Egyetem (New Jersey, USA) Geofizikai Folyadékdinamikai Laboratóriumában kifejlesztett GFDL-modell (Wetherald-Manabe 1986), a NASA Goddard Űrkutatási Intézetében (New York, USA) kifejlesztett GISS-modell (Hansen et al. 1984), végül a Colorado-i Állami Egyetemen (Boulder, Colorado, USA) működő Országos Légkörkutatási Központ NCAR-modellje (Washington-Meehl 1984). Érdekes megfigyelni, hogy Európa nagyobb részén (s benne Magyarország területén) a három GCM-modell közül kettő (GISS, NCAR) szerint a vízkészlet-gazdálkodási szempontból kritikus nyári időszakban az átlagos napi csapadékmennyiség csekély - kb. 0,5 mm.d" 1 mértékű - növekedése, egy modell (GFDL) szerint viszont még kisebb mértékű csökkenése várható. Manabe és Wetherand (1975) a légkörbeli globális cirkuláció egyszerűsített modelljét alkalmazva - amelyet a későbbiekben fokozatosan módosítottak és komplexebbé tettek (Manabe-Wetherand 1980, 1987) - kimutatták, hogy a légkör C0 2-tartalmának megduplázódásával (vagyis a 2 x ССЬ szcenárióval) járó + 2,93 °C-os globális felmelegedés a hidrológiai körfolyamat intenzifikálódását váltja ki: a csapadéknak és az evapoü anszspirációnak az egész számítási tartományra (benne az óceánokra és szárazföldekre) átlagolt értékei egyaránt kb. 7%-kal növekednek. Ezen átlagos növekedésen belül az említett két vízmérleg-elem modell szerinti változásainak a földrajzi szélességtől függő eloszlását az északi féltekére a 16. ábra mutatja be. A modell szerint várható csapadéh'áltozás előjele - az átlagos növekedési tendencián belül - a közepes és a kis szélességek tartományában, nevezetesen az északi szélesség 32° és 40 , valamint 1 Г és 18" között negatív lesz. Ugyanakkor az is láüiató az ábrán, hogy Magyarország területének szélességi övezetében (kb. 45,5-48,5 N) e modell szerint a
