Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós: Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai

Az esetleges éghajlatváltozás és annak vízkészlet-gazdálkodási hatásai 333 zések felhasználhatók legyenek az üvegház-hatás vízgyűjtő-léptékű, valószínűsíthető hidrológiai hatásainak a becslésére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vízkészlet-gazdálkodásban és a hidrológiai kockázat becslésében csakis az utóbbi, vízgyűjtő-léptékű hatás-előrejelzések használhatók fel eredményesen. Az általános cirkulációs modellek (GCM-ek) és a vízgyűjtő-léptékű hidrológiai modellek közötti, sokáig hiányolt átmenet megteremtésének ígéretes eszközei a meteorológusok korlátos kiterjedésű modelljei (limited area models, LAM). A LAM-modelleket a nagy felbontású, regionális klíma-szimuláció érdekében mintegy „beskatulyázzák" egy-egy GCM-be. Ez azt jelenti, hogy a GCM globális szimulációs eredményeit a vizsgálandó régió nagy felbontású LAM-modelljének bemenő adataiként hasznosítják, ilymódon regionális léptékűre bontva a GCM globális eredményeit. A „beskatulyázott" LAM-GCM modellezési eljárás alkalmazása különösen olyan területeken lehet hasznos, amelyeken az éghajlati változók regionális eloszlását bonyolult topográfia, vagy tengerpart befolyásolja (Marinucci-Giorgi 1992). Ilyen régiók: az USA nyugati, valamint Európa középső és déli része. A LAM-modellekkel olyan felbontású éghajlati információkhoz juthatunk, amelyek a vízgyűjtő-léptékű hidrológai modellek adataiként már jól használhatók. (A LAM-modelleket feltétlenül meg kell különböztetnünk a következtőkben tárgyalandó „autonóm" hidrológiai modellektől.) Lényegében a LAM-modellezés körébe sorolható Mika (1989, 1994) munkássága, amellyel a Kárpát-medencére ill. annak egy-egy részterületére bontja le a GCM-modellek eredményeit. 2.4. Autonóm hidrológiai modellek (AHM-ek) Műszaki szempontból valamely hidrológiai rendszernek az előrejelzett éghajlatváltozásokkal szembeni érzékenysége autonóm módon is vizsgálható. Tekintetbe véve a jövőbeli éghajlati szcenáriókkal kapcsolatos - különösen a hidrológia számára érdekes léptékben jelentkező - bizonytalanságokat, valamely hidrológiai rendszer deklaráltan hipotetikus szcenáriók alapulvételével is elemezhető, tehát pl. úgy, hogy a hőmérséklet sokévi átlagértékének +2, +3, vagy + 4°C-os növekedését, a csapadéknak, vagy a potenciális párolgásnak + 10, vagy + 20%-os megváltozását feltételezzük. A problémának ezt az először Stockton és Bogges ( 1979), valamint Nemec és Schaake (1982) által bevezetett megközelítését alkalmazta, többek között, Szilágyi ( 1989) a feltételezett csapadék-csökkenésnek az azonos vízellátási biztonságot nyújtó hasznos tározótér-szükséglet növekedésére gyakorolt hatását vizsgálva; Kutchment (1990) a hóolvadáseredetű lefolyásnak az egykori Szovjetunió északi övezeteiben lévő folyók vízjárására gyakorolt hatását vizsgálva; Mimikou és Kouvopoulos (1990) három görögországi vízgyűjtő vízháztartását vizsgálva; Heran és ArneU (1989) Nagy-Britannia vízkészleteinek mennyiségi jellemzőit értékelve; valamint Nováky (1994) öt magyarországi vízfolyásszelvény vízgyűjtőjén kis- és nagy vízi vízkészletek lehetséges változásait vizsgálva. Az autonóm modellezés, hidrológiai eleinek megváltozásának vízgyűjtő-léptékű becslése