Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön

Nováky Béla 309 vízgyűjtők vízháztartásának szerkezetében. A különböző eljárásokon alapuló éghajlati hatásvizsgálatok szerint az átlagos évi csapadék csökkenése és az átlagos évi középhőmérséklet növekedése a vízfolyások évi lefolyásának csökkenését eredményezi. A csapadék 5% csökkenése a jelenleg is szárazabb éghajlatú vízgyűjtőkben az évi lefolyás akár 15-20% mérséklését is eredményezheti. Bizonytalanok vagyunk abban, hogy az éghajlatváltozás miként hat a télvégi-tavaszeleji lefolyás - a nagy vizek - alakulására. Az időbeli analógiák szerint a csapadék csökkenése a március-május hónapok lefolyásának mérsékléséhez vezet. A konceptuális modellel végzett hatásvizsgálat szerint a hőmérséklet emelkedése - csapadékosabb évek kivételével - a tavaszi nagyvízi lefolyás kis mértékű csökkenéséhez vezet. Tavaszi és nyárelejei hóolvadásos árvizek esetében az első árhullám csúcsvízhozama emelkedik, a továbbiaké csökken. Az augusztus-október kisvízi időszak lefolyásának empirikus-statisztikai kapcsolatra épülő hatásvizsgálata azt mutatja, hogy a nyári félév csapadékának 5% csökkenése a kisvízi lefolyás sokévi átlagának 5-10% csökkenését idézi elő, illetve a csapadék 10 mm csökkenése a kisvízi lefolyás 0,5-3 mm csökkenését idézi elő. Az Alföld térségében lehetséges éghajlatváltozások első, a globális felmelegedés alacsonyabb szakaszához tartozó tartományában a télvégi-tavaszeleji vízfelcslegek számottevő, legalább 10-15% csökkenése lehetséges, ami a belvízi vcszélycztettséget mérsékli. 3. 2. Feladatok Célszerű felújítani az átlagos évi lefolyás, csapadék és középhőmérséklet területi kapcsolatát leíró módosított Bucliko-összefüggés szerkesztését a hazai vízgyűjtők mellett a hazánk határain túlnyúló vízgyűjtők éghajlati és hidrológiai adatainak felhasználásával. A kiterjesztés csökkentheti a meglévő modell illeszkedésének pontosságát, ile növelheti általános érvényességét. Vizsgálni kell a modell pontosításának lehetőségét - a kapcsolat regionalizálásával, - a csapadék és a hőmérséklet éven belüli menetének és - a térszín vízgyűjtőnként eltérő adottságainak figyelembe vételével. Pontosítani kell az évi lefolyás és az évi csapadék és középhőmérséklet változékonysági tényezői közti kapcsolatot. Az éghajlat-lefolyás empirikus-statisztikus kapcsolatok elsősorban az éghajlatváltozások hosszabb időszakok (év, évszakok, hónapok) lefolyására gyakorolt hatásainak vizsgálatához hasznosíthatók eredményesen. A múltban csupán néhány vízgyűjtőre szorítkozó vizsgálatokat célszerű minél nagyobb számú vízgyűjtőre kiterjeszteni, amivel lehetőség nyílik a kapcsolatok területi törvényszerűségeinek feltárására is. Fejleszteni kell az optimális éghajlat-lefolyás kapcsolatok - a legjobb összefüggést adó éghajlati elemek megválasztása, a kapcsolat alakja a mintán belül és azon kívül - megválasztásának módszertani alapjait, továbbá azokat a módszereket, amelyekkel az cmpirikus-statisztikus modellek stabilitása a jelenlegitől eltérő éghajlatra vizsgálható. El kell végezni a vízjárás jellemzők (elsősorban a vízhozam jellemzők) idősoraiban lehetséges tendenciák átfogó, minél nagyobb számú vízgyűjtőre kiterjedő vizsgálatát. Ehhez az eddigieknél hatékonyabb eljárásokat kell alkalmazni. A vízjárás jel lem-