Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön
Nováky Béla 299 Az évi kisvizek idősoraira tendencia vizsgálatok csak elvétve történtek. Illés és Jeczkő (1992) szerint a Tisza felső szakaszán a kisvízi állások (Я к) idősorában 1970-ig csak kismértékű, nem szignifikáns változás mutatható ki, ugyanakkor ezt követően valamennyi szelvényben jelentős, de szelvényenként eltérő mértékű csökkenés van. A vízállások süllyedését a csapadékszegény időjárás, az intenzív kavicstermelés okozta medersüllyedés, helyenként a jelentős mértékű esés- és sebességnövekedés váltotta ki. Keve (1994) az évi H s idősor süllyedő tendenciáját igazolja a Duna mohácsi szelvényében az 1900-1990. évekre, ugyanakkor az évi legkisebb vízhozam (Q s) idősort tendenciamentesnek és homogénnek találta. Kovács (1987) a tiszafüredi kis- (és közepes) vízállás idősorában kimutatja a Kiskörei-tározó üzembelépésének hatását. A Duna nagymarosi szelvényére Lovász ( 1986) az évi Q s emelkedő tendenciáját igazolja az 1883-1980. évek között, egyúttal kimutatja a Q s megjelenési időpontjának az év elejétől fokozatos áttolódását az előző év végére. Ez utóbbit az őszi, részben téli időszakok szárazabbá válásával magyarázza. A Duna nagymarosi szelvényében a ö s 1883-1985. évek közötti idősorában Gilyénné Hofer (1994) nem talált szignifikáns trendet. Ugyanakkor - a <2 s-hoz hasonlóan - emelkedést igazol a szórásokban, amit a tározók hatásával magyaráz. A rövidebb időszakok - az évszakok - szélső értékeire végzett vizsgálatok szerint az őszi kisvízhozamok idősorában mutatható ki szignifikáns süllyedő tendencia (Gilyénné Hofer 1994). Az Alföld vízfolyásain az utóbbi években a kisvizek csökkenése tapasztalható. Az igen száraz 1992-ben augusztus végén, szeptember elején végzett nagyszámú észlelés (Schreffel-Tarnóy-Domahidy 1992) szerint számos vízfolyáson a mértékadónak tekintett augusztusi 80%-osnál jóval kisebb, egyes vízfolyásokon szélsőségesen kicsi vízhozamok érkeztek, az Alföld folyóin az észlelt # s értékek az eddigi H m m, közelében vagy annál alacsonyabban alakultak ki, a folyókból táplált holtágakban is rendkívül alacsony vízszinek voltak (Tarnóy 1993). Az Alföld területén számos, elsősorban felszín alatti táplálású tó vízfelülete az utóbb években jelentősen csökkent. Kienitz (1967) a rendkívüli belvizes évek egyfajta csoportosulására hívja fel a figyelmet. Az általa vizsgált 1900-65. években 1919-24. és 1939-42. között voltak rendkívülien belvizes évek. A két belvizes évjárat egymástól nagyjából 15-20 év távolságra helyezkedik cl. Polgár ( 1966) a belvíz évi ingadozását összefüggésbe hozza a napfolttevékenység ingadozásával. Pálfai (1992b) a belvíz helyzetet kiváltó meteorológiai és hidrológiai tényezőkből képzett téli belvizességi indexet az 1930-90. évekre számítja ki. A belvizességi index az adott időszakban kismértékű csökkenést mutat. 2. Az előrejelzett regionális klímaváltozás várható hatásai a felszíni vízkészletre 2.1. Átfogó értékelés A klímaváltozás világméretű problémáira az 1979-ben tartott Éghajlati Világkonferencia mutatott rá először (Starosolszky 1989). A lehetséges klímaváltozásnak a Kárpát-medence hidrológiai adottságait és vízgazdálkodását érintő hatásai vizsgálatára hazánkban első ízben az Országos Vízgazdálkodási
