Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében
278 Mika J.-Ambrózy Р .В art holy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T. mérleg modell ( Mika et al. 1991), majd energia- és vízmérleg modell viselkedésével az antropogén kényszerek erősödése hatásaként ( Mika 1994a). A nagyobb globális változások hazai sajátosságainak becslése magliknak - a felbontás miatt sok bizonytalansággal terhelt - a rácsponti modell-eredményeknek interpolációjával, 6-4000 ezer éves meleg paleoklíma analógok rekonstrukciói alapján, illetve - jelentős logisztikai korlátok mellett - az éghajlati elemek helyi ill. félgömbi átlagos értékei éves meneteinek összehasonlítása alapján történt ( Mika 1991). Kis (fél-egy fokos) globális változások. A számítások egy része az Alföldre, sőt annak régióira vonatkozik, míg mások országos átlagként értelmezhetőek. Az eredmények az alábbiakban foglalhatók össze: A hőmérséklet a nyári félévben 1,0-1,6-szoros, pozitív együtthatóval követi a félgömbi évi átlaghőmérséklet kisebb változásait. Fél fokos globális melegedésre ez megfelel a tenyészidőszak öt-tíz napos meghosszabbodásának. A történeti adatok 3 időszakban és a paleo-adatok 2 független mintán, minőségileg igazolják a kapcsolat előjelét. A téli félévi hőmérséklet csak a kontinens-óceán léghőmérsékleti kontraszt évi átlagával mutat kapcsolatot 1,5 és 2,0 közé eső szorzóval. A félgömbi hőmérséklet kisebb emelkedésével párhuzamosan a hazai csapadék a nyári félévben -50-110 mm/K együtthatóval, meredeken csökken. E változás megfelel a cirkuláció anticiklonosabbá válásának és a történeti időszakban kimutatott kapcsolatnak. A téli félévi csapadékváltozás előjele a félgömbi átlaghőmérséklet fél fokos változásáig nem egyértelmű, s a pozitív együtthatók is kisebbek, mint a nyári félévi csapadékcsökkenés. A nyári félévben a félgömbi átlaghőmérséklet emelkedéséhez tartozó csapadékcsökkenés, valamint a napfénytartam- és hőmérséklet-növekedés együttesen valószínűvé teszik a talaj nedvességtartalmának erőteljes csökkenését. Az előrejelzett klímaváltozás, vagyis a csapadék és a párolgás megváltozása, egyebek mellett, módosítja a talaj nedvességtartalmát és a talajvízkészletet. A hazai vizsgálatok egyik legfontosabb eredménye, hogy az északi félgömbi átlaghőmérséklet 0,5 °C-os emelkedése esetén, az aszályos (30 százaléknál alacsonyabb talajnedvességű) hónapok gyakorisága csaknem 60%-kal (0,8 hónap/év) nő (Mika 1988). Na'gyoblf (1-4 fokos) globális változások. Az egytől négy fokig terjedő, nagyobb félgömbi változásokra vonatkozó, egyensúlyi számítások, becslések szerint a hazai nyári hőmérséklet és a félgömbi évi átlaghőmérséklet megváltozásainak hányadosa fokozatosan 1 alá csökken, míg a téli hőmérséklet esetében mintegy másfélszeres marad. A nyári csapadék egy fokos félgömbi melegedésnél még lényegesen a mai érték alatt marad csakúgy, mint az évi csapadékösszeg. Két fokos félgömbi melegedésnél az évi összeg megváltozása zérus, vagy kissé pozitív, ám a nyári csapadék még négy foknál sem haladja meg lényegesen a mai értéket. Ha a hőmérsékleti és csapadék-szcenáriók alapján a változások nyomán előálló klímákhoz földrajzi analógiát keresünk, akkor a fél fokos globális melegedéshez az országon belüli, főként északnyugat-délkeleti irányú különbségeken túl, a Vajdaság és a Zsil-völgye jöhet számításba. Egy fokos globális melegedéshez Várna és Plovdiv, két fokos globális változáshoz Burgasz és Yalta, négy fokoshoz pedig Firenze és Washington tartozhat.
