Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében

276 Mika J.-Ambrózy Р

.В art holy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T. rendelhető csapadékvalószínűségeket is. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a csökkenő gyakorisággal előforduló típusok mind kicsi, a növekvő gyakorisággal előforduló típusok mind nagyobb valószínűséggel csapadékosak (Bartholy el al. 1994c). Cirkulációs helyzetek: A 700 liPa-os, hemiszférikus, történeti adatsorból leválasztottunk az Atlanti-Európai térségre egy 51 pontból álló hálózatot. Erre a rácsra számítottuk a - HB helyzetek alkalmas összevonásaival előállított - 10-10 téli és nyári makrocirkulációs típus 700 hPa-os térképeit. Ezen típusokba soroltuk be a 40 éves (1950-89) napi mezősorozatot, majd egy autoregressziós Markpv modellt alkalmaztunk e tipizálás karakterisztikáinak meghatározásához. Bevezettük egy új paraméterként az 700-liPa-os mezők térbeli átlagait is, hogy ezzel biztosítsuk a 10—10 éves, általános cirkulációs klímamodellek eredményeként kapott 1 xC0

2 és 2xC0

2 mezősorok jobb illeszkedését az észlelési sorhoz. Ezután következhetett a fenti, feltételezett klímaváltozásoknak a regionális/lokális csapadékokra gyakorolt hatásai vizsgálata (Bartholy 1994a,b). Csapadék-előrejelzés - klímaszcenáriók: A nyári és a téli félévre külön-külön elvégeztük a teljes vizsgálatot. A történeti és a szimulált adatsorok alapján becsültük a valószínűségi eloszlásfüggvényeket: lényeges, de nem meglepő eredményt kaptunk, a klímaváltozásra adott regionális válaszok a térben nagy változékonyságot mutatnak. A széndioxid megduplázódását előrejelző klímaszcenárió esetén mind a csapadék valószínűsége, mind pedig a lehulló csapadék mennyisége kifejezetten kevesebb lesz, mint az elmúlt 50 évben volt. A több fokos globális változás bizonytalanságaihoz képest kis térbeli különbség okán érdemes bemutatni azt a számítást (Bartholy et al. 1995), amely a Balaton vízgyűjtőjének csapadékviszonyaira ad feltételes előrejelzést. Eszerint (8. ábra) az esős napokon (nyári félév) hulló csapadék mennyisége a C02-szint megkétszereződése esetén a vízgyűjtőn mindenütt a jelenlegi érték alatt lenne, míg ugyanez az összehasonlítás a téli félévre a vízgyűjtő, dél-keleti harmadában már pozitív elmozdulást jelez. 5.2. A regionális előrejelzések statisztikai módszerekkel E hazai kutatások minden elérhető adatforrást felhasználva megvizsgálták az Északi félgömb, illetve a Kárpát-medence térségének éghajlati változásai közötti kapcsolatokat. Az empirikus módszerek és modellkísérletek a közelmúlt, vagy régebbi korok globális (félgömbi) és helyi idősorainak kapcsolatát vizsgálják. E kapcsolatok jövőbe vetítésének elvi alapja az a feltételezés, hogy a globális klímaváltozás regionális eloszlása csak a változás mértékétőlfögg, az azt kiváltó külső okok és belső igazodási folyamatok konkrét alakulásától nem. E - végső soron nem bizonyított - feltételezés miatt az egyes éghajlati elemek várható, regionális megváltozásának becslésében nagy eltérések lehetnek. Ha viszont ez a több párhuzamos megközelítés nyomán nem következik be, az a kapcsolatok jövőre vonatkoztathatóságának közvetett bizonyítékának tekinthető (Mika 1993b). E megközelítések: regressziós kapcsolatelemzés a félgömbi illetve a hazai időátlagok között (Mika 1988), hasonló kapcsolatelemzés közvetett történeti és paleoklíma adatokon, az eredmények összehasonlítása regionális energia-