Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében
268 Mika J.-Ambrózy Р .В art holy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T. Az egyik legmegalapozottabb számítás Koflanovits-Adámy és Sz.entimrey (1986) munkája, amely 32 állomás (közte 4 alföldi) évszakos csapadékadatait elemzi a Kárpátok térségéből, 1901-84 között. Bemutatja a lineáris trendek térképeit, csak a 10%os szinten szignifikáns együtthatókat. Az alföldi ttendek a tavaszi és az őszi évszakban szignifikánsan negatívak, míg a másik két évszakban nem jellemzőek. Az évi csapadékösszegek is negatívak a szignifikáns trendű állomásokon. Ambrózy et al. (1990) hazánk 162 csapadékmérő állomásának 1901-88 közötti adatain elemzi az' öt-ötévi csúsztatással előálló 30 éves átlagokat. A fő következtetés, hogy az évtizedes skálán nagy átrendeződések mennek végbe a 30 éves ádagokban is. Egyes naptári hónapokban a tendencia növekvő, másokban csökkenő. Az viszont jellemző, hogy egy adott időszak-párban az prszág majdnem egész területén (így a teljes Alföldön) hasonló előjelű a különbség, legfeljebb az ország nyugati szélén alakul ki fordított eltérés. Harms et al. ( 1991 ) négy hazai megfigyelő állomás (ebből Szeged és Debrecen esik az Alföldre) adatai alapján bemutatja a csapadék félévi jellemzőinek alakulását a mérések kezdetétől 1985-ig. Megállapítják a csapadék utóbbi évtizedekben tapasztalt csökkenő tendenciáját és néhány állomásra bemutatják a lineáris trendbecslés várható értékét és a regressziós együtthatók konfidencia-intervallumait. Molnár (1994) a csapadék 17 hazai állomásának (közte 8 alföldi) 100 éves trendjeiben jelentős, általában csökkenő trendeket talált, amit havonta is elemez. Érdekesség az októberi csapadék zuhanásszerű csökkenése 55-ről 38 mm-re az időszak második felére. A szárazság tehát a korábbi adatok, de különösen az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem tekinthető rendkívüli jelenségnek hazánkban. Az Alföld térségében számos mezőgazdasági termény legmeghatározóbb klimatikus kockázati tényezője az éghajlati vízhiány, amely mint rizikó tényező, a technológiai fejlettséget is beszámítva általában 10-15%-os terméskiesést okoz. A hosszú forró nyári szárazság igen nagy aszály károkat okozhat. Ilyen típusú száraz időszak volt az 1983-as aszály. Veszélyes lehet a hűvös, de száraz nyári időszak is, amikor az átlagosnál alacsonyabb léghőmérséklet hatására esetleg kevésbé indulnak be a szárazság elleni védekező mechanizmusok. Ilyen típusú nyári félévet jegyeztek fel 1984-ben, amely időszak a meteorológiai szakirodalomban „hideg aszály" néven vált említetté. Ezt a típusú aszályt legegyszerűbben a relatív csapadékmennyiséggel lehet jellemezni. Az utóbbi 10-15 évben a csapadék csökkenő tendenciája és a növekvő párolgás következtében a talaj felső 1 méteres rétegének relatív nedvessége csökkenő tendenciát mutat. Ez főként a nagyobb téli csapadék elmaradására vezeüiető vissza. Nemes (1995) a nyári és téli félévi csapadékösszegek másodfokú trendbecslését adja, nyolc alföldi éghajlati állomás 1901-90 közötti adatai alapján (5. ábra). Eszerint a téli félévi csapadékösszegek szignifikáns csökkenést mutatnak, különösen az elmúlt 10-12 év erős tendenciái miatt. A téli félév csökkenő csapadék tendenciája azzal a veszéllyel járhat, hogy a talajok tavasz elejére egyre kevésbé tudnak feltöltődni. Ha a téli félévi csapadékösszegek e tendenciája együtt jár a nyári csapadékok csökkenésével,
