Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében
264 Mika J.-Ambrózy Р.В ar t holy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T. A 2. ábra alapján látható, hogy a napi közepes léghőmérsékletet felülbecsülő 3 mérésről a ténylegest jól közelítő 4 mérésre való áttérés Debrecenben csökkentette az utóbbi évtizedek hőmérsékletét. Budapesten ezt ellensúlyozta a városhatás erősödése. 2. A csapadék időbeli változékonysága az Alföldön A havi csapadékösszegeknck a sokévi átlag körüli ingadozása igen nagy lehet. Amíg a legszárazabb és a legcsapadékosabb esztendők csapadékösszegei közötti arány kb. 1:3, addig a havi összegeknél ilyen arány nem állapítható meg, hiszen az alsó határ (kis valószínűséggel) az év bánnelyik hónapjában lehet 0. A felső határra vonatkozóan annyit lehet mondani, hogy az a havi átlagérték háromszorosát is kiteheti. E vonatkozásban Szigyártó (1982) gyakorlati célokra jól használható módszert és segédleteket közöl a különböző valószínűségű havi, vagy hosszabb, de legfeljebb éves időtartamú csapadékösszegek meghatározására. Különös figyelmet érdemelnek a rövid időszakok nagy csapadékai, főként a felszíni vízelvezetés és az erózió szempontjából. Péczely (1974) 40 év (1931-70) napi csapadékadataiból válogatta ki az évi maximális értékeket. E maximumok negyven évi átlaga 30 és 40 mm közé esik: 30-32 mm közötti értékeket találunk a Tisza mentén Szolnok és Szeged között, míg az Északi-középhegység déli lábánál 38-40 mm az évi maximális napi csapadékösszeg sokévi átlaga. Ha nem az éves maximumok sorát tekintjük, hanem az adott időszak alatt lehullott 40 legnagyobb 24 órás csapadékot, akkor Schirokné ( 1983) számításai szerint az átlagértékek az Alföldön 40-43 mm-re nőnek. A több napos nagycsapadékok gyakorisági vizsgálatával Goda (1966) foglalkozott. Az 1-6 napos időtartamú maximális nagycsapadékok sokévi átlagértékeinek a számítására segédleteket szerkesztett. Számításai szerint a maximális csapadékok ingadozásait leíró variációs tényező a figyelembe vett napok számától nem függ, inkább évi menete van. A legnagyobb mértékű ingadozás február-március táján fordul elő (0,97), míg a minimum 0,40 körül van. Schirokné (1983) hosszú csapadéksorokra végezte el az 1-10 napos nagycsapadékok gyakorisági analízisét és a különböző visszatérési periódusokon belül várható legnagyobb csapadékok mennyiségének meghatározását. Péczely (1974) foglalkozott az 1-6 napos nagycsapadékok területi kiterjedésének elemzésével. Nem kétséges, hogy az árvíz- és belvízvédelem szempontjából ennek kitüntetett fontossága van. A Nováky (1984) szerkesztette kiadványban segédletek szolgálnak a különböző időtartamú és kiterjedésű területi csapadékok különböző valószínűségek mellett várható összegének megbecslésére. Az előbbiekhez hasonlóan igen fontosak azok a vizsgálatok, amelyek az 1 napnál rövidebb nagycsapadékok statisztikai szerkezetének felderítésére irányulnak. Váradi ( 1993) az országos ombrográf (csapadékíró) hálózat mérési adatainak felhasználásával 20 állomásra - ebből 8 alföldi - az évi maximális csapadék-intenzitásokból empirikus és lognonnál eloszlás-függvények segítségével határozta meg a mértékadó csapadékhozamok gyakoriságát 5, 10, 20, 30, 60 és 180 perces időtartamokra. Vâradi é s Nemes (1990) az országosan várható legnagyobb intenzitású csapadékok eloszlásával
