Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Pálhidy Cs.-Váradi J.: Fenntartási költségszükségletek meghatározása a vízkár-elhárításban

24 Pálhidy Csaba és Váradi József A vizeknek, mint természetes képződményeknek nincs állóeszközértékük, de funkcióképességük biztosításához - a mederben keletkező képződmények eltávolításához, a meder elfajulásának megakadályozásához, a meder vízszállító-képességének biztosításához - szükség van folyamatos beavatkozásokra, fenntartási munkálatok elvégzésére. Jellemzője még a vizeknek és a vízi létesítményeknek a sokfélesége mind méretben, mind funkcióban és ugyancsak sokféle az elvégzendő munkák milyensége. A vizek és vízi létesítmények mértékadó igénybevétele a hidrológiai helyzzetnek megfelelően csak periodikusan fordul elő, de az időszakosság sem törvényszerű ciklusok formájában jelentkezik, ezért viszonylag hosszú időszakok lehetnek, amelyek alatt a laikusok nem érzékelhetik a létesítmények funkcióképességének meglétét, vagy annak hiányából eredő kárát. A vízkár-elhárítási művek fenntartási munkáira tehát az előbbiekben leírtak miatt jellemző még, hogy azok elmaradásának káros hatása csak hosszabb idő elteltével jelentkezik és a kapacitás csökkenés nehezen észlelhető különösen akkor, lia a hidrológiai körülmények miatt huzamosabb ideig nincsenek jelentős igénybevételnek kitéve. Ez a sajátosság sajnos lehetőséget ad arra, hogy a szükséges munkák elvégzésének elmaradása ne jelentkezzen látványos formában és ugyanakkor magában rejtse a lehetséges kataszü'ófa, vagy jelentős kár kialakulását. Elég, ha az évszázad második felében levonult magyarországi rendkívüli árvizekre vagy ha Nyugat-Európa közelmúltban előfordult árvizeire gondolunk. A felvázolt sajátosságok azt indokolják, hogy a vizek és vízi létesítmények esetében ne a más területekhez hasonló állóeszközérték arányos fenntartással számoljunk, hanem abból induljunk ki, hogy a funkcióképesség fenntartásához milyen munkák elvégzésére van szükség. Ezt nevezzük a műszakilag szükséges technológiai ráfordításnak. Az 1. ábra]6\ szemlélteti, hogy az utóbbi 8 évben hogyan alakult a vízügyi igazgatóságok fenntartásra fordítható kerete. Megállapítható, hogy 1989-től 1994-ig a fenntartásra fordítható összeg folyóáron is csökkent, azonban a drasztikus csökkenés az 1987. évi változatlan áron számított értékeknél érzékelhető. Változatlan áron számítva a ráfordítás az 1988. évinek kevesebb mint 1/3-ára csökkent. Ez a reálértékben bekövetkezett jelentős csökkenés aláhúzta annak a szükségességét, hogy a kormányzatot objektív alapokon bemutatott számokkal kell a helyzet tarthatatlanságáról meggyőzni, a VÍZIG-ek ugyanakkor egyre érzékenyebbek lettek a szűkös keretek minél igazságosabb felosztása iránt. 3. A fenntartási munkák finanszírozásának és végzésének illeszkedése a vízügyi igazgatóságok egyéb tevékenységéhez A fenntartási feladatok vizsgálatánál ismernünk kell, hogy a fenntartási feladatok hogyan illeszkednek a vízügyi igazgatóságok vízgazdálkodásának és szervezetének rendjébe, kik és milyen fonásokból végzik ezeket a feladatokat. Ez ugyanis kihatással van an a, hogy egyértelműen meghatározzuk a vizsgálat területeit. A bevételek és költségek szerkezetét a 2. ábra szemlélteti.