Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Rátky István: A turbulens áramlás matematikai alapjai

Ár\'íz\'édelmi térinformatikai adatbázis 225 amikor valamelyik területről nem áll rendelkezésre szintvonalas domborzati térkép, de a területen ismert néhány pont magassága. Ebben az esetben a digitális terepmodell (DTM) segítségével egy felület illeszthető a pontokra és így szintvonalak állíthatók elő. A digitális terepmodell segítségével a folyó bármely - tetszőlegesen kiválasztott - szelvényében készíthető keresztszelvény abban az esetben is, ha a kérdéses szelvényről nem készült felmérés. Az árvízi elöntések, a mederbeli vízmozgás, valamint számos más hidraulikai folyamat modellezéséhez szükséges a terep - beleértve a medret is - digitális magassági modellje. A térképek szintvonalai és a mederfelmérés eredményei alapján ez megszerkeszüiető. A megszerkesztés időigénye miatt érdemes egy általánosan használható pixelméretű modellt (pl. 20 x 20 m) archiválni. Ezen túlmenően lehetőség van új modell tetszőleges paraméterekkel történő létrehozására is. A folyómodell alrendszer lehetőséget nyújt a térképek vonalas elemeinek a digitális tcrepmodcllen való megjelenítésére. Az archivált modell kiterjed a teljes térképezett területre. A digitális terepmodell megszerkesztése a digitális szintvonalakból számítógépes interpolációval történik. A digitális terepmodell segítségével lehetőség nyílik a szintvonalak besűrítésére is. 1.4.2. Elöntési modellek. A feldolgozások szakmailag egyik legfontosabb csoportját az elöntési modellek jelentik. Az elöntési modellek feladata az árvíz levonulásának, a víz mederben történő mozgásának a szimulálása, az elöntésre kerülő területek meghatározása, valamint különböző - a felhasználó által megfogalmazott - feladat végrehajtása. Ezeknek a feladatoknak a jelentősége árvízvédelmi szempontból igen nagy, tulajdonképpen az ARTER létrehozásának ez az egyik legnyomósabb indoka, előnye itt jelentkezik legjobban. Töltésszakadás esetén a lokalizációs rendszerben kialakuló vízmozgás és tározódás számítása a szakadás helyének kijelölésével, a szakadáson kiömlő víz mennyiségének és a kifolyás időbeni alakulásának meghatározásával kezdődik. A lokalizációs részöblözetek számától, térfogatától, elhelyezkedésétől és a domborzati viszonyoktól függően a kiömlő víz mozgásának és tározódásának igen sok változata lehetséges. Ezek közül választható ki az elhárítható károk függvényében az a változat, amely a bekövetkezett töltésszakadás után is kellő időt biztosít a lokalizációs vonalak kiépítésére vagy megerősítésére. A lokalizációs öblözetek kijelölése számos hidrológiai, hidraulikai illetve tározódási kérdést vet fel. Az elöntés kialakulásának, illetve lefolyásának leírásához szükséges a töltésszakadás helyének, az árhullám jellemzőinek, a töltésszakadás méreteinek és alakjának, a szakadáson kifolyó vízhozamok időbeli alakulásának, mennyiségének és a hozzátartozó vízállásoknak, az ártéri öblözetek esésviszonyainak és térfogatainak ismerete. A töltésszakadáson kiömlő víz mennyiségének meghatározása, a víz mozgásának leírása hidrológiai és hidraulikai modellek segítségével történik. A kiömlő vízhozam pillanatnyi értéke, megfelelő geomeü iai közelítések bevezetése után, a vizsgálatokhoz felvett mértékadó körülmények között, az általános bukóképlettcl számítható. A szá-