Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges útjai

148 Pálfai Imre A konferencia ajánlásait, mivel azok ma is megszívlelendők, az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: A Duna-Tisza közi Hátságon a régóta tartó száraz időjárás és a többféle emberi beavatkozás hatására nagyfokú és tartós talajvízszint süllyedés következett be, mely zavarokat idézett elő a külterületi lakosság vízellátásában. Károkat okozott a mező- és erdőgazdaságban, hátrányosan befolyásolta az üdülőtavak vízforgalmát, végveszélybe sodort különféle védett természeti értékeket. Mivel a települések vízellátására igénybe vett rétegvizek a talajvízből pótlódnak, annak süllyedő tendenciája a rétegvizek utánpótlódásának csökkenéséhez - távlatilag esetleg teljes megszűnéshez - vezet. A veszélyeztetett zónában - mely Bács-Kiskun, Csongrád és Pest megye hátsági területein mintegy 8 ООО km -re terjed ki - közel fél millió ember él. A több éve folyó feltáró és megoldást kereső vizsgálatok eredményeit az 1993. március 19-én Kiskörösön tartott „A Duna-Tisza közi Hátság vízgazdálkodási problémái" című konferencia résztvevői - a minisztériumok képviselői is - egyetértettek azzal, hogy súlyos társadalmi, gazdasági és ökológiai problémáról van szó. amelyek kiéleződésének elkerülése, illetve a károk mérséklése érdekében a Hátság vízviszonyait sürgősen javítani kell, s ehhez állami beavatkozás is szükséges. A konferencia rendezői az alábbi ajánlásokat teszik: 1. Az illetékes minisztériumok - a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, vagy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium koordinálásával - az eddigi vizsgálati eredményekre, legfőképpen ,.A Duna-Tisza közi Hátság távlati vízellátásának Koncepciójú" ra alapozva sürgősen állítsanak össze egy előterjesztést a kormány számára úgy. hogy a helyzet javítását szolgáló műszaki beavatkozások 1994-ben megkezdhetők, s a továbbiakban - ha kis lépésekben is-folytathatók legyenek. Becsléseink szerint 1994-től kezdve évi mintegy 500800 millió Ft költségvetési támogatásra volna szükség, amelyet a költségvetésnek tartalmaznia kellene (így már a jövő évinek is). 2. Az előkészítő és tervezői munkákat 1993-ban fel kell gyorsítani, ezek finanszírozására kb. 15-20 millió Ft szükséges. 3. A munkálatokat az egész térségre kiterjedő átfogó koncepcióba illesztve, de több kisebb régióban elkezdve kell végrehajtani. 4. A tervezési-kivitelezési munkákkal párhuzamosan célirányos, több tudományágra kiterjedő, hosszútávú kutatási programot kell kidolgozni és megkezdeni. Nagyon fontos egy előzetes környezeti hatástanulmány, egy átfogó társadalom-politikai vizsgálat és egy közgazdasági elemzés is. Mindezeket - az összes érdekelt tárta bevonásával már a kérdésben döntést hozó kormányülés előtt lenne jó elkészíteni, az idő rövidsége miatt azonban kielégítő támpontot adhatnak az ezekre vonatkozóan beszerzendő szakértői vélemények is. A döntés előkészítéséhez segítséget adhat a Kiskőrösön három év óta rendszeresen ülésező ad-hoc bizottság, melyet később Duna-Tisza közi Intézőbizottsággá lehetne bővíteni. 5. A műszaki beavatkozásokon, a vízpótló rendszerek létrehozásán túlmenően, illetve azt megelőzően is. ki kell használni minden lehetőséget, amit a meglévő természeti és technikai adottságok kínálnak, többek között fokozni kell a víztakarékosságot és ésszerűbbé kell tenni a földhasználatot. 6. A közvéleményt rendszeresen tájékoztatni kell, és a döntések előkészítésébe be kell vonni. Ennek szakszerű végrehajtására nyilvánosság-bevonási programot célszerű készíteni. Kiskőrös, 1993. május hó Kőtörő Miklós Madari Jenő a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke a FM Bács-Kiskun Megyei Hivatalának vezetője Dr. lványosi Szabó András Szabó Benedek a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója a Homokhátsági Vízi Társulat igazgatója Dr. Kováts Gábor Kálecz János Ziegler István az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Kiskőrös város az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója polgármestere Igazgatóság igazgatója